Vannak olyan filmek, amiknek egyszerűen csak meg kell nézni az értékeléseit, és továbblapozni. Na, ez is egy olyan, csak én sajnos nem lapoztam, hanem elfecséreltem másfél órát az időmből.
Azért nem volt borzasztó, a gyerekeken biztosan tetszeni fog, de az 12 +-os korosztály számára már kevésbé befogadható. Nem győzött meg, de a közepesnél nem mondanám rosszabbnak.
Van ebben a történetben valami nagyon is aktuális, amit még Kabos kellemes és utánozhatatlan humora sem tud elfedni. Szerintem az ilyen társadalmi rétegeket feszegető kérdések egyszerűen örökzöldek. Már csak emiatt is érdemes megnézni a Pesti mesét.
Kevés igazán jó misztikus filmet láttam eddig, sajnos ez sem bővíti a minőségi alkotások sorát. A nyolcvanas évek hangulatát visszaadja ugyan, de thrillerként csapnivalóan unalmas.
A forgatókönyvírók adósok maradtak néhány poénnal, de ez a főszereplő brigád bőven behozta a szkript hiányosságait. Johansson szó szerint zseniális volt ebben a szerepben, amire igazából nem számítottam, pláne nem egy vígjátéktól. Érdemes beülni rá!
Seweryn miatt néztem meg a filmet, generációjának talán a legjobb színésze, és ezt megint bebizonyította. Az ilyen alakítások miatt érdemes néha a popcornfilmek mellett bevállalni egy ilyen lassabb folyású drámát (ebben az esetben Lengyelországból), csak azt sajnálom, hogy viszonylag kis közönséghez jut el. Pedig többet érdemelne.
Zavaros, logikátlan, minden percében darabjaira hullik szét, hát, mit mondjak, sokkal többre számítottam. Egyszer meg lehet nézni, de a mozijegyet sajnáltam rá.
A forgatókönyv nem túl eredeti, a filmnek inkább az értelmezés skáláján vannak pozitívumai. De még így is a jobbak közé tartozik, és a szépséghibái ellenére is szerintem hatással volt a műfaj további fejlődésére.
John Cusack nevét látva izgalmas, akciódús cselekményre számítottam, ehhez képest egy vérszegény, a középszerűság szintjén megrekedt filmet kaptam. Alan White nálam ezek után feketelistás rendező, igazán kár, hogy egy érdekesnek induló sztorit ilyen bugyután dolgozott fel.
Igaz, hogy a karakterek nem kifejezetten voltak szimpatikusak, mégis nagyon megérintett a cselekmény. Az a fajta film, amit az ember egyszer megnéz még hosszasan dolgozik benne a látottak, lehet rajta agyalni jócskán.
Egyáltalán nem annyira rossz, mint ahogy a kritikusok állítják. Igen lett volna még sok lehetőség, kiaknázatlan történetszáll, de a film már így is elég hosszú. A látványt és a színészeket csak dicsérni tudom. Sok helyen olvastam, hogy többen támadják a filmet a tartalma végett, mert hogy a főszereplő gyilkosságot követt el és ez a filmben nincs beállítva kellően nagy bűnnek. Szerintem pont ez a jó benne, elgondolkoztatt, hogy mi mit tennénk ebben az esetben és bemutat egy lehetséges alternatívát.
Pszichológiai triller, ami teljesen beszippantott. érdekes környezet, remek vizualitás, humor, hangulat, valódi művészet. Röviddel a premier után Wrona,a rendező öngyilkos lett, kár az ilyen nagy tehetségért.
Fresnadillo nagy tehetség, ezért egy picit csalódás volt nekem ez a film, mert nem sikerult neki a remek ötletből kihúznia azt az izgalmas trillert, amit vártam volna tőle
remek triller, ami végig bizonytalanságban tartja a nézőket, Roman Polanski megint ellentétes érzelmeket hagy maga után, mert a téma nem túl érdekes, de a feldolgozás hibátlan, hála a fantasztikus színészi gárdának is
Bill Cosby lehet szeretni, vagy nem szeretni, sajnos ez a két opció van a sajátos humorából kifolyólag. Én annak ellenére, hogy szeretem az ő humorát, ez a film nem annyira jött be. Kicsit idétlen az ötlet, kicsit rosszak az alakítások, kicsit rosszak a dialógusok. Egyszóval, minden épp csak egy picit rossz ebben a filmben, de az már elég arra, hogy kínosan feszengj emiatt.
Nem igazán érdekelt a téma, valahogy olyan laposnak tűnt. A film másik felénél pedig eléggé érdekessé vált, lekötött. Az biztos, hogy nem mindenkinek fog bejönni ez a film, de ettől még egész jó. Igaz, hogy eléggé hiányérzetem van tőle. Elég sok mindenre nem kaptam választ, úgy érzem.
fordulatos, izgalmas, úgy magával ragadt, hogy észre se vettem, és már vége is volt. nincsenek fekete-fehér szereplők, az önzés és a naivitás keveredik sokszor, a korrupció és a brutalitás játszik nagy szerepet
47 Gyémántok, bűn, szerelem (2001)