Nem tudom, hogy mi annyira "csodálatos" ebben a filmben. A Taviani testvérek ettől jobbat is mutattak már. A legnagyobb probléma, hogy a történetek egyenként nem sikerül nagyon érdekesen előadni, ugyanakkor együtt sem állnak össze egy nagyobb mondanivaló manifesztumává.
Vártam már ezt a filmet, de sajnos nem érzem túl erősnek, ebből a történetből jobbat is ki lehetne hozni. A film több helyen próbál drámai és lassú lenni, de nekem csak a vontatottság jött át. Amikor pedig tempósan old meg néhány átvezetést, akkor nagyon kell az embernek figyelnie, hogy mi is történt valójában. Egy jobb sorsa érdemes közepes film, többet nem érdemes várni tőle.
Engem a halálba kergettek az iszonyatosan zagyva és gyors vágásokkal, mintha valahova nagyon siettek volna a készítők. Egyébként meg könnyű volt bedőlni annak a nagy hype-nak, ami az egész filmet övezte, de néhány év távlatából már jól látszik, hogy ez a sztárparádé valójában csak egy közepes mozi.
Kicsit aggódtam, amikor kiderült, hogy a Disney beszélő állatos filmet akar csinálni egy darab élőszereplővel, de ennél pozitívabbat még nem csalódtam. Emberek, bátran fussatok neki a filmnek, mert tényleg nagyon különleges élményben lesz részetek.
Nagyon megható és bicskanyitogató film egyben.
Egyúttal felhívja a figyelmet olyan emberekre, azokra, akikre senki nem hívta fel eddig és igenis itt élnek köztünk, és tettek valaha valamit a szabadságért...
Lenyűgöző látványt nyújtott ez a nem hétköznapi mozi. Csak azt sajnálom, hogy nem láthattam a mester műveit élőben. Majd talán egyszer befigyel Róma is...
Bármiről lehet filmet csinál, de nem mindenről érdemes. Nyilván van ennek a filmnek is közönsége, de az meg szégyellheti magát. Azt a dokumentumfilmet teljesen nyilvánvalóan megrendelésre, propaganda célokkal készítették, mert ha egyszer beindul a sztárgyár, akkor meg sem áll, amíg be nem darál.
A film számomra kissé nehezen volt követhető, egyszerűen túl sok 11 karaktert belesűríteni két órába. A kevesebb néha több, ezt kellett volna szem előtt tartania a rendezőnek. Egyébként a film hangulata varázslatos, a bemutatott problémák pedig életszagúak. Összességében jó filmnek mondanám a Micsoda Nőket.
Kultúrterror, már bocsánat, de az ilyesmire nem értem, hogy jut pénz. Sajnálom, de nagyon nem jött be, érthetetlen, metaforikus köpenybe bújtatott mozi (?).
A filmmel kapcsolatban sokkal könnyebb jó dolgokat találni, mint rosszakat. Maga a vállalkozás tanulmány jellegű, tárgya pedig az emlékezet és a tapasztalás. Az Egy szerelem története: a férfi természetesen a női oldallal együtt értlemezhető helyesen. A két film közül nekem valahogy a férfi tetszett jobban. Senkinek sem javaslom, hogy közvetlenül egymás után nézze meg a két filmet, mert az úgy túl sok, és elkerülhetetlenül unalmas lesz a vége. A filmet mindenkinek ajánlom, de főleg azoknak, akik szeretnének többet megtudni az ellenkező nemről.
Borsnant lehet nem szeretni, de szerintem iszonyú jó Bond volt, igazi személyiséggel, aki még egy jó adag humort is be tudott csempészni az alakításába, ami igazán ráfért a Bond franchise-ra. Daniel Craig olyan hihetetlenül komolyan veszi magát, amennyire szerintem a 007-esnek nem kellene. Nekem kifejezetten tetszik ez a film.
Nekem olyan egyszerű volt ez a film; semmi olyan nagyon nagy érdekességet vagy különcséget nem tudok említeni a hozzá műfajilag álló többi film mellé állítva.
Szerintem ahhoz képest, hogy a történet nem valami érdekes, egészen lebilincselő film. Megvan az a fajta hangulata, amire csak ezek a régi alkotások képese. Egyszóval némi türelemmel szerintem egészen tartalmas szórakozást tud nyújtani a film.
Emma Watson menti a filmet, röviden így lehetne összefoglalni. Egyébként a történet igen érdekes, hogy ilyesmi valóban megtörtént, az azért elég súlyos.
Nem akarok itt sznoboskodni, de ez a sorozat tényleg nem való mindenkinek. Megértem azokat, akik lazulni ülnek le egy széria elé, meg hogy elüssék az időt, ez talán nem nekik van. Ez a sorozat a lehető legjobb értelemben követeli meg a néző figyelmét, de ha egyszer elkapta, akkor nagyon koppan az áll a földön. Egy ilyen okos, de tökéletesen szórakoztató és remekül megírt sorozatot nem véletlenül nem vállal be egyik magyar televízió sem.
Nagyon aranyos kis meseszerű történet volt, amit nem bírtam megunni, mindig tartogatott valami kis apró meglepetést minden jelenetben. Jól kidolgozott a látvány, nem egy mai az igaz, de szép, igényes és művészi.
Nagyon egyet értek az előttem szólóval. Ez a sori csupa klisé, az ilyesmi pedig már rég nem tud lekötni. Ha nem láttál még hasonlót, esetleg érdemes lehet próbát tenni vele, de a tartalom sokkal izgalmasabban hangzik, mint a megvalósítás.
Hitchcock iszonyatosan nagy rendező, de fel nem bírom fogni, hogy ezt az iszonyatosan ostoba ötletet hogy jutott eszébe megcsinálni. Mármint... madarak? Ez vetekszik Shyamalan Happeningjének hihetetlen magasságaival, ahol a fák támadják meg az embereket. Megjegyzendő, hogy Shyamalan nagyon nagyra tartja Hitchcockot, talán arra gondolt, hogy ha ő megúszta egy ilyen elfuserált sztori megfilmesítését, akkor talán a gyilkos növényekkel se lesz gond.
A Pink Floyd zenéjével úgy vagyok, hogy csupán néhány számukat ismertem eddig, de most, hogy ezt láttam, nagyon szeretném az ő munkásságukat jobban megismerni. A film nekem eléggé nyomasztó volt. Elég sok minden bele van sűrítve, talán ami nekem nagyon fontos rétege volt az az, hogy mi minden szörnyű dolgot ki tud hozni az emberből a viszonzatlan szerelem, egy rossz gyerekkor, mellőzöttség.
48 Csodálatos Boccaccio (2015)