Szép, visionárus látásmód – egyfajta vizuális költészet, ami tényleg emlékezetessé teszi Oxana alakját. Csak sajnos picit túlságosan elúszik a melankóliában, hiányzik belőle az a dübörgő páncélos trappolás, amit egy Femen-sztori szerintem tényleg megérdemelne.
Nem lett olyan ütős, mint a Dahmeres verzió, de ettől függetlenül érdekes és nézhető dramatizálása a történteknek, mindenképpen érdemes vetni rá egy pillantást.
Bár Whitney Houston élete erősen inspirálta a filmet, eléggé ahhoz, hogy a hatalmas zenei sztár nem hivatalos életrajzi filmjének lehessen nevezni, a "Beauty" nem találja el a megfelelő hangokat...
Közepesnek mondanám. Vannak érdekes ötletek és jó szituációk, de van, hogy unalmas és a tanulság szájbarágása minden jelenet végén kissé erőltetett. De ettől függetlenül még nézhető.
Szomorú, de úgy tűnik, nem tudunk igazán jó vígjátékot (sem) készíteni. Pedig bíztam benne, hogy majdcsak felpörög, de sajnos nem tud kilépni a csöpögős sablonok világából. Van benne egy-két jó zene, de maga a film gyenge.
Ez a film talán nem is annyira a történetről szól, mint arról, hogy mennyire erős alakítások vannak benne. A sztorival sincs gond, de itt-ott azért akadozik a dolog. Én azt mondom, hogy ez egy jóféle négyes.
Katharine Hepburn valamennyi filmjét szeretem, szinte kivétel nélkül, de mind közül ez a kedvencem. Miközben néztem, végig az motoszkált a fejemben, hogy ő és Anthony Quinn épp a művészet halhatatlanságát bizonyítják a játékukkal. Mindketten nagyszerűek. Romantikus vígjáték kategóriában nálam ez a film listavezető, bátran ajánlom.
Luna Wedler nagyon tehetséges fiatal színésznő. A regényt ugyan nem olvastam – bár ez talán előny, ha filmet néz az ember –, nem tudok semmi negatívumot felhozni, szerintem ez egy jól sikerült romantikus dráma.
Szerintem ez a film megteremti a karácsonyi alaphangulatot, ami elvárható egy laza kikapcsolódást biztosító romantikus vígjátéktól, az benne van. Kicsit szirupos, kicsit butácska, de egy ilyen filmtől ritkán vár az ember drámai mélységet.
Érzelmes film, de nem az a fajta rózsaszín, nézhetetlenül szirupos. Sokkal inkább a kiforrottság, megfontoltság jellemzi, szimpatikusak a karakterek, nincsenek fölösleges párbeszédek. És amiért külön plusz pont jár, nem ítélkezik.
Arnaud Ducret megint hozta a formáját, annak a fickónak kimondottan jól állnak a humoros szerepek. Az Elváltak klubja egy kellemes kikapcsolódást nyújtó film, ami néhol megbicsaklik, de azért mindig magára talál. Hármas fölé.
72 Nyomás alatt (2025)