Remek kis dráma egy hihetetlenül jó alakítással a középpontban. A színésznő nélkül nem működött volna ennyire látványosan film, úgyhogy remélem, még hallunk róla!
Na, ez az a film, ami garantáltan nem okoz csalódást a nézőknek. Hosszú, mégis szinte repül az idő, mert tele van mondanivalóval, de mégsem szájbarágós, sem nem unalmas. Greta Gerwig nagyszerűen vitte filmre a regényt, szinte teljes mélységében visszaadja az alapjául szolgáló mű hangulatát. A gyönyörű táj, a korhű ruhák, a zene szinte visszarepítik az embert az időben. Ez a nosztalgikus hangulat engem arra késztet, hogy biztosan elővegyem többször is a jövőben ezt a minden bizonnyal klasszikussá váló romantikus drámát.
Nem túl emlékezetes film, bár az ötlet, hogy a közösségi médiát ilyen szinte belevonják egy drámai történetbe, kétségkívül újszerűen hat a műfajon belül. Mégis csupán egy átlagos dráma hangulatát ébresztette bennem. Egy középkorú nőt szerelmi csalódás ér... Na puff! Nem ő az első, se az utolsó, de ő teremt magának egy virtuális valóságot, amibe belemenekülhet, és észre sem veszi, hogy egy "nem létező" nő életét éli. A próbálkozása, hogy helyén kezelje a dolgokat, mesterkélten hat, na meg onnantól, hogy másoknak is beszél a problémájáról, ellaposodik a történet, mert teljesen kiszámíthatóvá válik, így kb. csak azért néztem tovább, mert csak extrém esetben hagyok félbe filmet.
Igénytelen, mégis kellemes szórakozást nyújtó romantikus vígjáték. A cselekmény lineárisan halad előre, nincsenek előre nem látható meglepetések és fordulatok, de hétvégi kikapcsolódáshoz kitűnő választás, nem fog csalódást okozni.
Nem egy szokásos, szirupos romantikus történet; egész nézhető film. Egyedül a túlságosan egyszerű történettel volt problémám, annyira kiszámítható volt a cselekmény, már a két kultúra találkozásából egyértelmű, hogy ok, itt most lesz egy kis ellentét. De mindenképp újszerű filmélményt nyújtott.
Ez a film egyszerre nyomogatta az összes gombomat. Nagyon szépen néz ki a képi világa, irtó jó a hangulata, le a kalappal. A történet azonban nekem egy kicsit lebutított volt. Nem mintha unatkoztam volna, de valahogy olyan kiszámítható volt a cselekmény. Viszont még így is azt érzem, hogy megfogom még nézni párszor ezt a filmet.
Gyerekek, ez a felvétel egyszerűen fantasztikus. Szerintem ez tipikusan az a koncertfilm, amelyet nem csak az tud majd élvezni, aki szereti ezt a bandát, hanem úgy általában bárki. Nagyon hangulatos és eszeveszetten jól szól. Én csakis ajánlani tudom. Nem csak rajongóknak! ;)
Imádom a romantikus filmeket, még ha a cselekményük kiszámítható is. Azért nézem őket, mert egy kicsit álomvilágba röpítenek. EZ a film is ilyen, segít kikapcsolni az ember agyát. Kellemes a hangulata, jó színészeket választottak a főszerepekre, a befejezés sem túl csöpögős.
Amennyire jól sikerült az első rész, akkora csalódás a Bazi nagy francia lagzik 2. Őszintén szólva eléggé untam, se vicces nem volt (oké, volt egy-két értékelhető poén, de minimális), ritmusa és tempója sem igazán volt... Kár érte, mert volt benne potenciál, nálam viszont ez most a közepes szintet sem üti meg.
Nosztalgikus hangulatú film, Woody Allen rajongóknak kötelező. A cselekménye egyszerű ugyan, mégis annyira helyén van minden, kezdve a nagyszerű főszereplőktől a könnyed poénokig, hogy nem lehet nem szeretni.
Steve Carell és Timothee Chalamet kettőse viszi a pálmát. Az ő alakításaik csakugyan teljesen aládúcolják a filmet, és talán pont ez a gyengéje is, hiszen mindez valahogy elpúderezi a film apróbb hibáit, amelyek nem is igazán vészesek, nem vesz el az élményből, de azért ott vannak. Ajánlom ezt a filmet mindenkinek, nem is tudok mondani ehhez hasonló amely ugyan ebben a témában született, de mégis ennyire egyedien közelítené meg azt.
Azt meg kell hagyni, hogy Nicole Kidman élete alakítását hozza, öröm volt nézni, tökéletesen eggyé vált az általa alakított karakterrel, gyakorlatilag lubickolt a szerepben, de, és ez is legalább ilyen fontos, a film maga távolról sem olyan erős. A Pusztító legfeljebb csak Kidman miatt érdemli meg a 4 csillagot, nélküle csak egy közepes krimi lenne.
Oké, elismerem, kellemes meg szórakoztató film, de valahogy teljesen eltűnt a fejemből már rögtön aztán, hogy kijöttünk róla. Szinte semmi sem maradt meg belőle, ez pedig elég baj egy filmnél.
Bevallom, nekem annak idején nem annyira jött be a Saul fia. Legalábbis arra gondoltam akkor, hogy azokat a filmes megoldásokat talán egy másik filmben kellett volna alkalmazniuk a készítőknek. Szerintem ezek most jobban működtek a Napszálltában, lehet, hogy vannak ismerős elemek, de szerintem ez nem annyira zavaró.
Tipikusan a párpoénos vígjátékok mezőnyét bővítő produkció. Amikor vicces (szerintem nem túl sokszor), akkor tényleg lehet rajta nevetni, de szerintem ennél azért több humort kellett volna beleírni a filmbe. A francia vígjátékok kedvelőjeként mondom, hogy ez inkább amolyan közepes élmény volt.
eléggé klisés a sztori, ellenben az ukrán animációs csapat előtt le a kalappal, piszok jó munkát végeztek valószínűleg töredék annyi pénzből, mint amiből Hollywoodban dolgoznak. Bár azért látszódik, hogy honnan merítetettek. A főszereplő külsőleg és a karakterét illetően is a Anna (Jégvarázs) és Fiona (Shrek) keveréke, de ez persze még nem baj. A maga módján bájos animációs film, de nem átlagon felüli.
Gyerekkororom nagy kedvence volt ez a film, és bár mára már kissé kikezdte az idő vasfoga, szerintem még mindig egy remek alkotás, amit bármikor elő lehet húzni egy esős délutánon. Egyszerűen remek szórakozás.
63 Az elveszett jövő (2010)