Az volt az érdekes, hogy inspiráló és izgalmas nőkről, akik azért elég izgalmas dolgokat értek el, sikerült egy ennyire unalmas és szürke filmet letenni az asztalra. Talán túl nagy volt az igyekezet - iszonyatosan nagy kár érte
Azt hiszem, a török filmek nem nekem szólnak. Fárasztó volt másfél órán át nézni, ahogy ülnek a vonaton és ismerkednek. Szívesen írnék néhány szokásos pozitívumot is, például, hogy szép a táj stb., de itt tényleg csak egy vonat kabinját láttam. Erősen felejtős, nem az én filmem.
Elég átlagos film, sőt, inkább szürkének mondanám, nem igazán hozta meg a kedvem a városhoz. Kicsit szerintem túlvállalta magát a rendező a 10 történettel, nincs meg köztük az összhang, mintha befejezetlen maradt volna az egész. Egyszer meg lehet nézni, mert van benne fantázia, de bennem nem hagyott mélyebb nyomot.
Örök aktuális témát, emberi sorskérdéseket feszeget a film, de számomra ez már túlságosan művészfilm, amit élvezni nem igen lehet, max. elgondolkodtat az élet nagy dolgairól, a párkapcsolatok buktatóiról. Jár az elismerés a főszereplő párnak, amiért próbálnak megküzdeni a házasságukért, és próbálnak rájönni, hol csúszott hiba az életükbe, de a filmkészítők kicsit emberközelibbé is tehették volna az egészet. Ebben a formában szerintem kevesek tetszését nyeri el.
Házasságról szóló sztereotípiák, ismerős poénok - Dean Craig nem erőltette meg magát túlságosan. Nem ez lesz az évtized vígjátéka, de hozza a klasszikus romantikus vígjátékok megszokott színvonalát.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire le tud majd kötni ez a film. Nem azt mondom, hogy sötét a hangulata, de kétségtelenül valami egészen árnyékos helyre kalauzol minket. Nagyon érdemes belevágni!
Egy könnyed kis filmecske kutyabarátoknak. Egész jók a színészek, aranyos a sztori és még hozzádobtak pár cuki kutyust csak hogy biztosra menjenek. Laza délutánon meg lehet nézni, nem rossz ahhoz képest, hogy nem mozifilm.
Kétségtelen, hogy ennél aktuálisabb témát keresve se találhatnánk manapság, hihetetlen, hogy ez nem is egy mai regény alapján készült. A karakterek nem csupán izgalmasak, de elképesztően összetettek is, így nem is gondoltam már az elejétől fogva, hogy ennyire agyalni fogok a látottakon. Kihagyhatatlan alkotás!
Felejthetetlen remekmű, kicsit talán felrázza az emberiséget. A fő kérdés, amit körüljár, sokakat komoly erkölcsi dilemma elé állít. Azt taglalja, meddig élhet az ember kompromisszumok nélkül, van-e olyan pont az életben, amikor kiegyezhetünk a gonosszal, vagy mindvégig ki kell tartanunk az elveink mellett, akkor is, ha ezzel kockáztatjuk a saját életünket és szeretteink jövőjét. Mély gondolatokat tartalmaz, de nem szájbarágós, viszont felkavaró élmény.
Nem rossz, de valami újszerűt, valami merészet vártam tőle. Ebben a formában nem sokat tett hozzá a történethez. Meglehetősen regényhű feldolgozás, de semmivel sem több, mint az 1994-es, Gillian Armstrong rendezésében készült Kisasszonyok, ami nekem ráadásul jobban is tetszett.
Na, jó. Ennek a filmnek egyszerűen nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Egyszerűen túlságosan hatásvadászra sikeredett, bár nem tagadom, a hangulata nagyon el van találva, ezektől elvonatkoztatva, számomra túlságosan teátrálisra sikeredett...lepontozni persze nem szeretném, mivel nem gondolom nézhetetlennek sem.
Pompás, keserédes kis film a hibákról, amiket még jóvá lehet tenni, az öregedésről és a barátságról. Szerintem minden korosztály megtalálná benne, amitől élvezhető.
Vizuálisan nagyon szép film, de a története nem kötött le. Csak a szokásos udvari intrikák és románcok, pedig arra számítottam, a kulturális távolság miatt valami újat is nyújt majd.
Az ötvenes évek hangulatát tükröző, kissé vontatottan haladó romantikus dráma. Igaz történeten alapszik, egy írónő szerelmi drámáját mutatja be. Romantika, szerelmi bánat, keserűség, minden van benne, ami egy jó romantikus drámához kell. Nem olyan csöpögős, mint pl. Rosamunde Pilcher filmjei, ezért különösen tetszett.
Hm, nekem egy kicsit talán túlságosan abszurd is volt ez a film, de ezzel még meg tudtam birkózni. Hanem viszont az alakítások nekem egy cseppet sem jöttek be, valahogy túlságosan is teátrálisra sikeredtek. Ennek ellenére nálam a képi világa és a hangulat végül teljesen ki tudott engesztelni, így még mindig egy korrekt moziélmény maradt a Manta Ray.
Az Egy ország, egy király nagyon szeretné egy komoly történelmi film látszatát kelteni, de ahhoz ide rengeteg dolog kellett volna. Legfőképp egy kis ritmika, mert hiába halad a történet, de az egész olyan bágyadtan csordogál előre, hogy már az órámat nézegettem, hogy mennyi van még hátra a játékidőből. Részemről ez egy apróbb jóindulattal adott közepes.
Nem árt, ha az embernek van némi rálátása Anglia történelmére, hogy mindent értsen a filmből. De teljesen laikusként is élvezhető, az intrikák, a "Rómeó és Júlia"-szerű történet mindenki számára élvezhetővé teszi a filmet.
67 Rendbontók (2020)