Szerintem a maga műfajában a Dűne 2 abszolút kiemelkedő film, nem is igazán tudnám mihez hasonlítani. Hosszan lehetne róla írni, de ezúttal nem teszem, az öt csillag részemről magáért beszél.
Mindig jön az újabb John Wick-film, és előbb-utóbb mindig meg is nézem azt várva, hogy mikor tér vissza az alapokhoz, de úgy látom, ez az a franchise a számomra, aminek az első része tetszett, aztán sajnos egyre kevésbé. Ez már ebben a formában inkább egy szuperhősfilm, ami túl sokat ad arra, hogy badassnek nézzen ki, de ezzel csak kiüresedik. Nálam ez most nem ért többet egy közepesnél.
A végét leszámítva ez egy afféle korrekt, sok eredetiséget nem tartalmazó romantikus film, de Anne Hathaway még ebből is ki tudott hozni valamit, ami előtt le a kalappal. Őt leszámítva túl sokat nem fogsz veszíteni, ha kihagyod.
Én nagyon sajnálom, de ez a film engem rettenetesen fárasztott a rengeteg lassítással, a giccses pózolásokkal és képsorokkal, amelyek semmilyen mértékben nem tudták leplezni a történetbeli hiányosságokat, a párbeszédekről már nem is beszélve. Nem is ragoznám tovább, kíváncsiságból átküzdöttem magam rajta, de nem vagyok hálás az élményért.
Ennél szórakoztatóbb mesét, amit gyerekekkel is lehet nézni, de a felnőtteknek is teljes értékű szórakozás, nem igazán láttam. Nálam ez a műfaján belül telitalálat.
Egyetlen Fallout játékkal játszottam egyszer nagyon régen, szóval túl sokat nem tudok arról nyilatkozni, hogy mennyire jó adaptáció, de arról igen, hogy nagyon egyedi, üdítő és karakteres (brutális és humoros) sorozat lett, amihez még csak hasonlót sem nagyon tudok mondani. Ez pedig az utóbbi évek dömpingjében óriási pozitívum a szememben, a négy csillag abszolút jár neki.
Akármennyire is szerettem volna szeretni ezt a filmet, nem sikerült, Doug Liman miatt pedig kimondottan csalódás. Nekem ez nagyon lapos volt, Dalton személyes drámájából rengeteg dolgot lehetett volna kihozni. A bunyók meg, szuperhősfilmekben nem látni ilyen, a valóságtól elrugaszkodott akciójeleneteket, csak ott van 'mentség'. Annyira jó filmet lehetett volna csinálni ebből, de ez a remake elpazarolta Gyllenhaal tehetségét is. Nagy kár érte.
Kissé vegyes érzéseim vannak, mert bár a sztori lekötött, kissé hullámzó volt az évad a cselekmény vezetése (és egyébként a látvány) szempontjából, ugyanakkor az is igaz, hogy az utóbbi években kevés hasonló ambiciózus sci-fit láthattunk, így ebből a mezőnyből nálam még mindig felfelé lóg ki. Ha lesz folytatás, részemről kap egy újabb esélyt.
A négy csillagot most az alkotók erőfeszítései kapják tőlem, mert bár tényleg egy profi munkáról van szó, nem igazán tudott lekötni, és a legmélyén ez is 'csak' egy klasszikus receptre készített musical. (Tudom, hogy nagyon más, de ha már musical, azért mindenkinek ajánlanám a figyelmébe a Tick, Tick... Boom!-ot, és itt most bezárom a zárójelet.)
A maga nemében teljesen korrekt, csak itt-ott kínos vígjáték. Javarészt sablonokra épült, de helyenként azért tudott valami újszerűt mutatni, csak sajnos sosem nem annyit, hogy kitűnjön a középmezőnyből.
Nagyon erős volt ez az évad, az utolsó rész viszont nálam levont egy csillagot a következetlenségek és az ad hoc bedobott, kicsit túlságosan is elrugaszkodott csavarok miatt. Reis és Foster viszont zseniálisak voltak, végre újra egy jó True Detective évad, nagy szükség volt már rá.
Számomra ez abszolút kellemes meglepetés volt. Két fiatal feltörekvő és tehetséges színész egy számomra egyáltalán nem csöpögős romantikus történetben, ami sokkal többről szól, mint a felszíni romantika. Felnövés, traumák, humor, az élet úgy, amilyen az valójában melodráma nélkül. Egy percig nem bánom, hogy esélyt adtam ennek, még akkor sem, ha nem ez lesz a Netflix legemlékezetesebb darabja.
A DreamWorks hozta a Pixar legjobb formáját, és egy olyan filmet tettek le az asztalra, amire nagy meglepetésemre szerintem nagyon sokáig emlékezni fogok. Olyannyira, hogy az animációs filmek műfajában oda merem tenni a legfelső polcra.
Örülök, hogy a Netflix bizalmat szavazott Vergarának, már itt volt az ideje, hogy egy drámai oldaláról is bemutatkozzon, és tényleg brillírozott a szerepében. Kegyetlen történet ez, de remekül adaptálták nagyszerű alakításokkal.
A csúcson ért véget a sorozat, Imelda Staunton és Elizabeth Debicki káprázatos alakítás nyújtott, már önmagában miattuk is érdemes volt megnézni. Ilyen az, amikor a Netflix komolyan veszi a sorozatkészítést.
Nem biztos, hogy Kevin Hart elég egy franchise-hoz húzónévnek, de az egyszer nézhető, átlagosan szórakoztató heist akció-vígjátékok között szerintem simán elfért. Ennél sokkal rosszabbak is kerültek már ki a Netflix kezei közül.
Számomra sajnos nagy csalódás volt. Voltak kifogásaim az eredeti sorozattal kapcsolatban is, különösen a történetírás szempontjából (a fordulatok sokszor túl megírtak voltak, amivel lehetett ugyan feszültséget teremteni, de ezek nem organikusan jöttek, ebbe most nem megyek bele részletesebben), de ez a spin-off még nagyobb hiányérzetet hagyott maga után. Semmi bajom a romantikus filmekkel és sorozatokkal, ha az ember tudja, mire számítson. De a Berlin nem egy Heist-széria némi romantikával, hanem egy romantikus sorozat némi Heist-beütéssel (egy ponton túl már minden karaktert az érzelmei és a szerelem vezérel, és irreálisan bugyuta, mesterkélt helyzetekbe sodorja őket), és ehhez mérten gyako... több»
Abszolút erősen kezdett a 2. évad. Nem a 'legokosabb' széria ez, de ebben az akció műfajban abszolút kiemelkedik, és bár Alan Ritchsonból sosem lesz nagy színész, de erre a szerepre született. Jöhet még belőle.
79 Dűne: Második rész (2024)