Ami nekem egy kicsit zavaró volt, hogy a film túlságosan dokumentarista, holott ezt a sztorit abszolút fel lehetett volna dúsítani több fikcióval. Így gyakorlatilag kissé száraz alkotást kaptunk, amit szerintem egyáltalán nem könnyű nézni.
Nem akarok senkit sem megbántani, de szerintem egy ilyen kissé fajsúlyosabb témában sokkal jobb filmek is születtek úgy, hogy nem vették magukat ennyire komolyan. Szóval nem egy rossz film ez, de teljesen felejthető, amit nagyon sajnálok, mert bőven lett volna benne potenciál.
Lanthimos eddigi filmjeit is csodálattal néztem, de eddig még egyik sem szólt ekkorát. Ez a fickó nem teljesen ép, az biztos, hogy van egy művészi zsenije cserébe, amiből ilyen filmek tudnak születni. Erős zárás ez így év végére.
Talán egy kicsit teátrális volt az egész, de még így is szerintem zseniális mű. Bár nem az a darab, amelyet újra és újra elővesz az ember, mégis megkockáztatom, hogy a film bármikor megnézhető. Könnyed és szórakoztató.
Én először az újabb remake-et láttam, ami nekem személy szerint nagyon tetszett, de miután láttam az eredetit, rájöttem, hogy annak a nyomába se lehet érni. Olyan elképesztően jól megcsinált horror, amit csak nagyon ritkán látni. Az ember idegei végig pattanásig vannak feszítve.
Nem egy rossz animáció, nincs vele különösebb gond, de én még tudtam volna rajta mit csiszolgatni, nem egyszer leül a sztori és az ember nem igazán tud vagy akar odafigyelni rá. Szerintem ez gond, pláne egy ilyen hosszabb mesefilmnél.
Én tökre azt gondoltam, hogy nekem ez a film nem igazán fog bejönni, de aztán nagyon hamar rá tudtam hangolódni. Imádtam, és másnak is csak ajánlani tudom!
Jópofa, méghozzá annyira, hogy egy idő után elege is van az embernek ebből az állandó jópofáskodásból. Vannak ebből a korszakból sokkal jobb hasonló mozik.
Hát, Jackie Chan és Pierce Brosnan alakítása egyaránt nagyon meglepett. Egyrészt Jackie-től nem láttam még ennyire erős alakítást, nagyon át lehetett érezni az általa hozott karakter helyzetét, másrészt Pierce Brosnan is nagyon jól hozta a negatív figurát. Szerintem az ő kettősükből egy zseniális film kerekedett.
Elsőre megnézve kicsit unalmasnak tartottam, azután elolvastam a könyvet, és rájöttem, hogy ez egy viszonylag jól sikerült adaptáció, mert tényleg a háborúnak azt az arcát mutatja, ami a frontvonal, vagy csatazaj után, illetve előtte történik: semmi. Mit kezdesz magaddal akkor, amikor nem katonáskodsz? Ebből a szempontból hitelesnek tűnik a film, és másodjára már sokkal jobban figyeltem a részletekre is, és tetszik is.
Egyet kell értenem az előttem szólókkal, nagyon élvezetes film lett a Salamon király kalandjai. Vicces, látványos, érdekes, egy percre nem ül le a cselekmény, szóval családdal, család nélkül, de érdemes tenni vele egy próbát.
Végül is egyszer meg lehet nézni, különösebben nem igazán emlékezetes, ettől függetlenül szerintem még mindig egy korrekt vígjáték, amin el lehet szórakozni. Egy kicsit idétlen, az igaz.
Jól sikerült film, bár kicsit hosszúnak találtam. DiCaprio és Crowe nagyon tetszett, hatalmasat alakítottak, ahogy idősödnek, egyre jobb színészek lesznek. Az is tetszett, hogy ez nem egy nagy patrióta ömlengés, hanem kijönnek az árnyoldalak és a kétségek.
Ismét a második világháború, ismét Ralph Fiennes, és ismét a kérdés, hogy ki a bűnös és ki nem. A felolvasó egyébként szerencsére egy kicsit máshogy fogja meg a kérdést, és nem a lerágott csontot dobja oda a nézőknek, hanem próbál egy kicsit más aspektusból beleásni a posztháborús mindennapokba. A film egyébként nem annyira rossz, csak valahol a vénkisasszonyok érzelmi világában ragadt, és nincs benne semmi izgalmas.
Ezt a filmet a színészek mentik meg a totális bukástól, de hát ennyit számít egy gyatra forgatókönyv. Így viszont a legkisebb mértékben sem tudom, és merem ajánlani, esetleg Chris Evans rajongóinak, de azért nekik is csak nagyon félve.
Ez a film az a fajta dráma, ami hiába állít egy családot a középpontba, a probléma kicsit nagyobb méretű, mint egy személy vagy csoport. Ám az Amerikai história X semennyire sem ad választ vagy megoldást, csak megmutatja a helyzetet - ám a néző tehetetlen, és úgy érezheti, hogy nem tud ebbe az egész helyzetbe beavatkozni. Hogy a faji megkülönböztetés és a gyűlölködés egy létező dolog, az nem kérdés, az viszont igen, hogy jó-e, ha így beszélnek róla.
Érdekes és a fontos film a Taxisofőr, ami pontos és precíz leírást ad arról, milyen lehet egy trópusi pokolból, és a teljesen extrém helyzetekből visszacsöppenni egy civilizált világba, ahol néha súlyosabbak és mocskosabbak a játékszabályok, mint a harctéren. Travis alakja nem véletlenül ihlet meg a mai napig sok embert – kérdés, hogy bizonyos kérdések feszegetése vagy egy kimerítő beszélgetés nélkül érdemes-e nekiállni.
71 Sztrájk a gyárban (2018)