Rivendin

Spongyabob 11 év után ismét a mozikban. Mindenki tülkön ült, és bizony aki szereti ezt a szivacsot az bizony nem csalódik ebben a filmben sem. Ugyanakkora LSD trip, mint maga a rajzfilm sorozat, vagy a 2004-es mozi film volt. A 3d kicsit indokolatlan szerintem, miután a film 60%-a klasszikus 2d-s rajzolt rajzfilm. Ennek ellenére mindenkinek ajánlom, sokkal jobban megéri, mint Mr. Szürkére fecsérelni az időt.

Életem első filmje amit moziban néztem, és a bátyám amikor elvitt rá nem szól róla, hogy nem lesz rendes befejezése. Így a film közel 3 órája ellenére olyannyira magával ragadott, hogy 11 évesen simán néztem volna tovább, addig míg el nem érnek a Végzet hegyéig. Kisgyerek létemre akkor megvettem a trilógiát és kiolvastam a könyveket. A látványvilág, a fantasy filmektől szokatlan érzelmesség, a bátor rendezés, a gyönyörű zene klasszikussá tette ezt a filmet egy egész generáció számára. Peter Jackson egy tökéletes adaptációt készített egy zseniális író könyvéből.

A mindenség elmélete egy gyönyörű film, azonban közel sem tökéletes. Sajnos Stephen Hawkingot, az elméleti fizikusok közt a rock sztárnak számító embert nem a munkásságánál fogja meg, hanem a betegségénél. Arról, hogy mit tett le az asztalra a film 2 órájából körülbelül 10 perc szól, és az is csak kapargatva azt amit ez az ember elért annak ellenére, hogy a betegségének köszönhetően ma már csak egy számítógéppel tud kommunikálni a külvilággal, de ennek ellenére úgy tűnik, hogy nem adta fel és teljes életet él (habár orvosai kezdetben csak 2 évet jósoltak neki). Ez nagy hiba, de ennek ellenére a film nagyon erős jeleneteket tartalmaz, ahol bizony nem marad szárazon a szemünk. Viszont inkább s... több»

Christopher Nolan amihez hozzányúl (mint rendező) az bizony arannyá válik. Bár filmjeiben sokszor vesznek el karakterek a történet rovására, itt mégis a rengeteg izgalmas tudományos elmélet és történet ellenére bizony az emberi tényező dominál a leginkább. Így talán ez lett a rendező eddigi legszemélyesebb projektje. Nem véletlen, hogy a film egyik magasan legjobb jelenete még a Földön történik meg. Mikor Matthew McConaughey már tudja, hogy nagyon hosszú útra indul és el kell búcsúznia a lányától, hogy új otthont keressen a Földieknek, az viszont makacsan visszatartaná az elindulástól, és végül nem is sikerül zöld ágra vergődniük. A dübörgő zene, az űrhajó visszaszámlálása, az apa ahogy elha... több»

Mindkét szereplő kiszolgáltatott állapotban van, egyiküknek a tolószéke és saját testének rabságában kell élnie, míg másikuknak Francia ország szegén negyedében egyik napról a másikra tengeti mindennapjait. De a sors összehozza őket és megmutatják, hogy a barátság és a szeretet ereje nem csupán megkönnyíti az életünket, de életet is menthet. A jó arányokat megtartva lavírozik a dráma és a vígjáték között, egy-egy kiadós nevetés után sokszor könnyeket csal a szemünkbe. A két szereplő között működik a kémia, Omar Sy szemében végig ott a tűz amitől elhiszed, hogy képes valakinek visszahozni az életkedvét a béka feneke alól is. A leginkább szívmelengető, hogy igaz történetről van szó. A film vég... több»

A dobbantsunk még nagyobbat hozzáállás sokszor nem sül el jól egyes filmeknél, de James Cameron nagyon pontos arányérzékkel legalább akkora klasszikus teremtett az Alien folytatásával, mint amilyen az elődje is volt. Nem emelkedik túl rajta, de nem is szárnyalja túl, pont egymás mellett van a kettő. Tud elegendő újat mutatni, miközben tisztelet mutat az első rész felé annak ellenére, hogy műfajt vált és a misztikus horror irányból elmozdul az akció irányába. Bravúros a megvalósítása, és mindezt CGI nélkül, old-school bábos módszerekkel érik el. Hiányzik a mai filmekből ez az "anyagiság".

Zseniális, időtálló alkotás. Trükk szempontjából egyedül az űrben játszódó jelenetek lehetnek neccesek, ahol kicsit zavarhatja szemünket a régiség, de amúgy abszolút megállja a helyét moziban. Amikor megnéztem a filmet az újra bemutatóján egy teljesen új élmény volt, és annak ellenére, hogy rengetegszer láttam már, rögtön az első snittben beszippantott a titokzatos, vérfagyasztó atmoszférája a Nostromo űrhajójának majd az LV-426-nak. Etalon film, mely megérdemli a klasszikus titulust.

A Birdman annak ellenére volt a legnagyobb mozis élményem idén, hogy nem kifejezetten látványfilm. Az operatőri munka remek, rögtön beszippant a színházi atmoszféra. Sok embernek fel sem tűnik, hogy egyetlen snittből áll amit ugyan ügyes trükkökkel oldottak meg, de nagyítóval kell keresni, hogy kiszúrjuk őket. Sajnos rétegfilmként kezelik, pedig én abszolút nem vagyok egy művészfilm rajongó, mégis az üzenete annyira univerzális, hogy szerintem bárkinek szórakoztató lehet, ha hajlandó kicsit mögé is nézni a dolgoknak. Gyönyörű az ironikus humora a filmnek, az első 10 percben biztos szúrósan nézték a vásznat azok a színészek akikre köpenyt aggattak Hollywoodban miközben látják, hogy Michael Ke... több»

A Whiplash, zenés-dobos film ellenére olyan izgalmakat nyújt a nézőjének amit sok akció film is megirigyelhetne. A diák és tanár között szinte olyannyira tapintható a feszültség, hogy rá is támaszkodhatnék, köszönhetően a két főszereplő remek alakításának és annak ahogyan ez a film meg van írva. Mert ugyan a sztori nem mutat újat, viszont az elmesélés módja annál inkább. Sallangmentes, kemény, nem rág semmit a szánkba, gyakran csak egy gesztus vagy arc rándulás ami mesél, és szokatlan módon még a szerelmi szál is rendkívül frappáns. Az utolsó negyedóráját pedig biztos sokáig nem felejtjük el, ahogy J.K Simmons is sokáig fog még kísérteni minket.