Valamiért gyerekkoromban sokszor megnéztem ezt a filmet, nem tudom miért, mert szinte már semmire sem emlékszem belőle csak a címére és, hogy sokszor láttam. És persze arra, hogy megható volt.
Ez a film abból az időszakból való amikor Meg Ryan igen foglalkoztatott volt Hollywoodban. Éppen ezért egy kicsit sűrűbben is kapott szerepet, mint kellett volna, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy olyan szerepeket is elvállalt, amiket nem kellett volna. Ez is egy ilyan szerep volt. Ez a film nagyon cuki akar lenni, de inkább unalmas.
Nagyon szeretem Leonardo DiCapriot, mert nagyon tehetséges színész és régen túlnőtt az ügyeletes szépfiú szerepen, sőt igazából szerintem soha nem is tartozott bele. Ennél mindig többre volt érdemes. Bár kétségtelen nagy alakítást nyújtott Hoover szerepében, mégsem érzem, hogy ez lenne pályafutása csúcsa. Ahogy Clint Eastwoodnak sem. A film viszont érdekes, mert betekintést enged egy olyan ember életébe, akiről nem sokat tudtam eddig.
Nem is kérdés, hogy ezért az alakitásért William Hurt is megérdemelte volna az Oscart, nem csak a női főszereplő. Sőt ő talán egy kicsit jobban is, hisz, amilyen szinten ő megtanulta a jelbeszédet az mindenképpen dicséretes.
73 Leszámolás Denverben (1995)