A film nem szól többről, mint a megtörtént eseményekről, nem igazán ad ezen felül alapos korrajzot (bár az igaz, hogy mindenki tudja, miről is van szó, de azért kicsit hiányérzete van mégis az embernek) és érzelmileg sincs túltelítve. Ennek ellenére azonban élvezhető alkotás, leköti a nézőt, Tom Cruise pedig nem is olyan rossz Stauffenbergként.
Az elesett katonák iránti tiszteletről és mint ilyen, bármely nemzet bármely háborúja szolgáltathatná a háttért hozzá. Érzelgősnek érzelgős a film, de nem hiszem, hogy ebben az esetben ez olyan nagy hiba lenne és pontosan ez is volt a lényege.
Középkategóriás kis horror, ami egész biztosan nem váltja meg a műfajt és nem is mondom rá, hogy jó film, de azt sem, hogy rossz lenne. A maga módján fent tudja tartani az érdeklődést, csak egy-két ponton ül le és akad benne pár ütősebb (véres) horrorjelenet. Egyszer meg lehet nézni.
A Da Vinci-kód című regény jut nagyjából eszembe erről a filmről olyan értelemben véve, hogy az is elég sok emberrel hitette el sikeresen, hogy intelligensebb, mint ami valójában. A kilencek is csak úgy csinál, mintha, valójában azonban nem kell különösebben megdolgoznia a szürkeállománynak, eléggé készen kapunk mindent benne.
Cnikus kis film a Repo Men és bár valóban lazán és izgalmasan indul, a közepe táján aztán valahogy elszürkül és egészen a végéig kell várnunk, hogy ismét felpörögjenek az események. Az, hogy megéri-e a várakozás, ízlés dolga, én úgy mondanám, hogy inkább igen, mint nem.
Rendben van a film, amiben Denzel Washington nem csupán szereplőként van jelen, hanem ő maga rendezte is és ebben a minőségében pedig teljes mértékben megállja a helyét. Színészként is azt nyújtja, amit elvárhatunk tőle, sőt, talán egy kicsit rá is tesz egy lapáttal és ugyanez igaz Whitakerre is.
Nem akarok kertelni, ez egy erősen elszabott film, ami akár egész jó is lehetett volna, feltéve ha mindent teljesen máshogy csinálnak a készítői. Cseppet sem ijesztő és bármelyik délutáni krimiben találkozhatunk ennyi vérrel, mint itt.
Alapvetően az a bajom ezzel az egész Narnia dologgal, hogy sem különösebben az univerzumát, sem különösebben a főszereplő gyerekeket nem tudom megkedvelni, hiába próbálom. (Csak a filmekről beszélek persze, a könyveket nem ismerem.
Az izgalmak sajnos minden tekintetben elmaradnak ebben a filmben, amely megvalósítását nézve valahol egy közepes tévéfilm szintjén áll. Hogy mi a nagy titok nyitja a történetben, arra elég hamar rájövünk, így aztán tulajdonképpen nem nagyon marad min meglepődnünk, amit ellensúlyozna az, ha kicsit jobban belementek volna a téma árnyalásába, de sajnos nem
Az alapötlet nem rossz és nagyjából a megvalósítás is rendben van, de azért megvannak sajnos benne az olyan, szinte kötelezőnek tűnő negatívumok is, mint a túl sok pisi-kaki poén, kicsit korosodó férfiak Amerikai pitéjének benyomását keltve.
71 Szahara (2005)