Ilyen plasztikusan és ítélettől mentesen ábrázolni az élet furcsa fordulatait, szerintem művészet. Persze, a nagyszerű színészek is messzemenően hozzájárultak ehhez, de a rendező, James Ivory az, aki a koronát teszi erre a mesterműre. A miliő bemutatása, már maga is művészet.
Csak azoknak ajánlom, akik szeretik a lélektani drámákat.
Olasz művészfilm egy diszfunkcionális család életéről, egymással való játszmás viszonyáról, a szeretetnek hitt tévedésekről. A Velencei Filmfesztivál djíazottja. Számomra túl borús, kiutat nem mutat, csak ábrázol.
Számomra katyvasz volt a film. Tudom, pont az ilyen filmeket szokták az ítészek díjazni, hogy milyen művészi és mennyire kifejezi a mai kor problémáit... Csak mi átlagemberek nem ebben a közegben élünk, és nem azért mert nincs művészi érzékünk, hanem mert van józan paraszti eszünk.
Semmi újat nem mondott számomra a film. Minden részlete már megtalálható volt korábbi leírásokban, filmekben. Korrekt munka, annak, aki még nem látott náci bűnöst üldöző filmet.
Imádom ezt a részt. A film amúgy is kiválóan adja vissza könyvet, de Tristan karaktere látványosan jól sikerült. A Durrell családból ismert CALLUM WOODHOUSE-ra mintha ráöntötték volna a szerepet: beképzelt, simlis, rámenős.
Dokumentumfilm-sorozat a világ 100 csodás helyéről. Epizódonként több helyszínt is bemutatnak, s röviden a legfontosabb tudnivalókat is. Arra nem elég az idő, hogy komolyabban megismerkedjünk egy-egy úticéllal, de arra kitűnő, hogy felkeltse a figyelmünket, mit érdemes megnézni.
Korrekt dokumentumfilm egy 30 éves kezdeményezésről. Élmények, beteljesült vágyak, kedves emlékek sorjáznak a teljesen hagyományos szerkezetű filmben. A szándék, hogy kapcsolódjon az erdélyi magyarság az anyaországhoz, nyilván jó dolog... Az, hogy a politika miként használja fel ezeket az eredményeket, az persze más kérdés.
Nekem nagyon bejön Liam Neeson akciófigurája. Ebben a filmben is élvezettel néztem, ahogy hősként küzd és győz. A Downton Abbey-ből megismert Michelle Dockery itt is ügyesen játszik. A fordulatok engem sosem hatnak meg, inkább a karakterek formálódása izgat. Julienne Moore a szokásos izgalmas, élvezetes karaktert hozza.
Összességében kiváló film kb mindenkinek. Számomra többször nézős.
Sophie Marceau tökéletesen alkalmas a szerepre. A tragikus szerelem jól áll neki. A film maga kissé középszerű, igazán új elgondolást nem hoz, de szépen fotografált.
Van, ami nem változik. A nyolcvanas évek hangulata egy 2016-os filmben, kissé avítt, de kedves. MOndanám, hogy esős délutánra jó lesz, de már az eső sem esik nyáron.
76 Szellem a házban (1992)