Nem szeretek 2. és 3. részeket megnézni, mert a legtöbbször csalódás. Most is az volt. A második rész története ötlettelen, kidolgozatlan, nyilvánvalóan csak a profit miatt készült el. Hiába Liam Neeson sármja, nem érdemes megnézni. Inkább újranézem az első részt.
Teljesen átlagos, közhelyes, sablonos történet. Persze gyönyörűen fényképezve. Amanda Seyfried sokadszor áll szentimentális szerepben, a Gilmore Girlsből ismert Milo Ventimigliának pedig jól áll a gondokkal terhelt apa szerepe.
A kutya mindig jó választás a népszerűséghez, a betegségben elhunyt anya is kellően érzelmessé teszi a filmet. Még jó kocsikat is láthatunk.
Mindezek ellenére kétlem, hogy másnap reggel bármire is emlékeznénk a filmből, így egy teljesen szimpla átlagost érdemel nálam.
Imádom Robert Redford rendezéseit. Anno A milagrói babháború (1988) című filmjével lopta be magát a szívembe. Ez a filmje is telitalálat, megmutatja az élet napos és kevésbé napos oldalát, ahogy mi is választani kényszerülünk, hogy józanul vagy szenvedéllyel tegyük-e a dolgainkat.
A 83%-ot erős túlzásnak érzem. B kategóriás filmnek viszont jó. Szépen fotografált, jó a zene, Sofia Carson tehetséges énekes, a filmet láthatóan neki írták. A történet ennek ellenére naivan átlagos, bár a megfelelő pontokon ügyesen nyomogatja a könnyzacskókat. A karakterek darabosak, a párbeszédek helyenként mesterkéltek.
A Zöldkártya sokkal elegánsabban dolgozta fel ezt a témát.
A történet nagy vonalakban tényleg hasonlít Hitchock 1938-as eredeti filmjére. De a megvalósítás egészen amatőrnek tűnik ahhoz képest. A mester feszültségkeltése, amit aláfestő zene és sápítozó emberek helyett a tehetségével oldott meg... nos, ebben a filmben ez csak erőlködés. A képek komopziciója is inkább emlékeztet egy dilettáns kezdő alkotására.
Csak annak ajánlom, aki nem látta a remake eredetijét.
Hitchock kikerülhetetlen a filmvilágban. Ez a filmje nagyon egyszerű eszközökkel operál. Nincs aláfestő zene, minden díszlet ósdi és a történet sem túl csavaros. Ráadásul, az akció jelenetekeléggé nevetségesek mai szemmel. Mégis, a rendező óriás olyan erővel bír, hogy ez a műve is élvezhető 2022-ben, 84 év elteltével is.
Jó volt látni Michael Redgrave-et fiatalon.
Ilyen plasztikusan és ítélettől mentesen ábrázolni az élet furcsa fordulatait, szerintem művészet. Persze, a nagyszerű színészek is messzemenően hozzájárultak ehhez, de a rendező, James Ivory az, aki a koronát teszi erre a mesterműre. A miliő bemutatása, már maga is művészet.
Csak azoknak ajánlom, akik szeretik a lélektani drámákat.
Olasz művészfilm egy diszfunkcionális család életéről, egymással való játszmás viszonyáról, a szeretetnek hitt tévedésekről. A Velencei Filmfesztivál djíazottja. Számomra túl borús, kiutat nem mutat, csak ábrázol.
Számomra katyvasz volt a film. Tudom, pont az ilyen filmeket szokták az ítészek díjazni, hogy milyen művészi és mennyire kifejezi a mai kor problémáit... Csak mi átlagemberek nem ebben a közegben élünk, és nem azért mert nincs művészi érzékünk, hanem mert van józan paraszti eszünk.
Semmi újat nem mondott számomra a film. Minden részlete már megtalálható volt korábbi leírásokban, filmekben. Korrekt munka, annak, aki még nem látott náci bűnöst üldöző filmet.
Imádom ezt a részt. A film amúgy is kiválóan adja vissza könyvet, de Tristan karaktere látványosan jól sikerült. A Durrell családból ismert CALLUM WOODHOUSE-ra mintha ráöntötték volna a szerepet: beképzelt, simlis, rámenős.
Dokumentumfilm-sorozat a világ 100 csodás helyéről. Epizódonként több helyszínt is bemutatnak, s röviden a legfontosabb tudnivalókat is. Arra nem elég az idő, hogy komolyabban megismerkedjünk egy-egy úticéllal, de arra kitűnő, hogy felkeltse a figyelmünket, mit érdemes megnézni.
Korrekt dokumentumfilm egy 30 éves kezdeményezésről. Élmények, beteljesült vágyak, kedves emlékek sorjáznak a teljesen hagyományos szerkezetű filmben. A szándék, hogy kapcsolódjon az erdélyi magyarság az anyaországhoz, nyilván jó dolog... Az, hogy a politika miként használja fel ezeket az eredményeket, az persze más kérdés.
74 Elrabolva 3 (2014)