Vajon hol lépjük át azt a bizonyos határt? Számomra erről szól a film.
A háborús része egy korrekt történet, ráadásul igaz is. Ugyanakkor a legfontosabb témának azt érzem, miként magyarázzuk el egy békében felnőtt nemzedéknek, hogy az ember képes állattá változni, ha kellően nagy a nyomás. Vajon bűn-e gyilkost ölni? Vajon eltehetünk-e láb alól valakit, aki vélhetően további bűnöket fog elkövetni? Hol a határ a bosszúállás és a leendő rossz megelőzése között? Ki ítéli meg, mi a helyes és helytelen? Ki vállalja a hóhér szerepét? Ezek a kérdések merültek fel bennem a film nézése során, és valószínűleg mindenki más válaszokat ad rá magában.
Ha szeretted Ethan Hawke korábbi filmjét, a Mielőtt felkel a Napot, akkor ez is tetszhet. Igaz, én Hawke-fan vagyok, elfogult, tetszett, ahogy megformálta az apát, aki eleinte komolytalan, majd egyre érettebbé válik. A kissrác is szuper volt, nekem tök hiteles, ahogy a zavarban levő kamaszt alakítja.
Nincs semmi különös története a filmnek, csak az élet hétköznapi pillanatait láthatjuk, s a szereplők fejlődését. Zseniális, ahogy a szemünk előtt öregszenek és formálódnak a jellemek. (Ebben hasonlít hozzá a KIX című magyar dokufilm.) Ha hosszúnak érzed, nézd 2 részben, mintha egy kétrészes film lenne...
67 Tulepo királyai: Mérgező elméletek (2024)