tjunior

A jobban sikerült Shyamalan-filmek közé tartozik. Josh Hartnettet nem tudom, honnan kukázták elő, de végül is nem volt rossz választás.

Oké, legyünk polgárpukkasztóak. De ezen kívül mi van? Semmi.

Valószínű, a leggyengébb Wes Anderson film. A setting megint pazar, imádom mint mindig, de ennyi. Kicsit mintha Anderson azt hitte volna, most már bármit forgathat, a stílus úgyis elviszi a hátán a filmet.

Ez egy szép, lassan építkező, klasszikus horrofilm. A sztorit helyezi előtérbe, a hangulattal akar hatni. Arra meg pont nagy ívben tesz, hogy az ember mennyi bazári jumpscare-t várnak el manapság egy horrortól.

Én értem, mit akartak, csak ha valaki nem tud rendezni, úgy nehéz. Márpedig The Void rendezője olyan szinten nem tud, hogy követhetetlen lesz a film egy idő után. Nem arról szó, rágják a számba, mi miért, hanem olyan egyszerű dolgok, mint, hogy hogy jutott el XY Aból Bébe. Mert még ez sem ment. A forgatókönyv meg egy felfújt lufi, a film utolsó harmadában már percenként kapjuk a főgenyától a bomabasztikus, se füle, se farka monológokat.