[...] ki ne szeretne rendszerellenes hős lenni, akinek még igen érzékeny lelke is van. De mindezen az archetipikus alkaton túl Dietz Gusztávnak fenntartások nélkül elhittem, ahogy eljátssza azt az embert, aki sokat hibázott, és mindent elveszített. Vagy talán csak majdnem mindent. több»
Egy korszak lezárult, amiben útkeresés, jó és rossz filmek egyaránt voltak, és jó kérdés, hogy majd egy új színésszel miként lehet a későbbiekben folytatni a franchise-t. Az biztos, hogy idén erre még nevek szintjén sem lesz hivatalos nyilatkozat [...]. több»
Az egyetlen gond, hogy a Soha többé nem fog havazni szerkezete eléggé repetitív, és a több mint kétórás játékidő egyszerűen túl sok hozzá: egy idő után azt éreztem, hogy folyton ugyanazokat a köröket futjuk, miközben nem nagyon jutunk előrébb. több»
Grosan nagyon szépen bánik főszereplőjével (nyilván azonosul is vele), s a film legjobb, legszerethetőbb pillanatai is akkor születnek meg, amikor Rainer-Micsinyei egyik lábáról a másikra nehezedik, s motyog valami rögtönzöttnek tűnőt – bármiről, amivel karakterének épp kezdenie kellene valamit. több»
Maggie Q és Samuel L. Jackson sokadszor is hozza azt, amiben a legjobbak, és Michael Keatont látva ugyan nehezen hihető, hogy 70 évesen ő a világ legjobb (nem visszavonult, visszatért, veterán, hanem A) testőre, aki félkézzel veri le a rosszfiúkat, és viszi ágyba a nőket, de a sármja révén kínossá azért nem válik a szerepben.
Semmi bajom azzal, ha egy film nyitott befejezéssel bír, de Bruckner sajnos túl kevés támpontot és túl sok értelmezési lehetőséget ad a nézőjének ahhoz, hogy az üzenete igazán hatásos legyen. Ettől függetlenül azonban az Éjszaka a házban egy erős, pompás színészi alakításokkal bíró ambiciózus horror, ami legalább szeretne mondani valamit. több»
De persze ami a filmben jó, az jó. A színészi munka például, hiszen Gijs Nabernél nem is tudnánk jobb Störr kapitányt elképzelni. Megvan benne a keménység, az erő, a maszkulinitás, amely eleinte igencsak az erénye, majd fokozatosan elveszíti. Léa Seydoux, mint a szerelem tárgya, pedig olyan, mint az összes életveszélyes nő. Gyönyörű, de halálos. több»
Nagy Dénes hihetetlen érzékeny filmet készített azzal az esztétikai döntéssel, hogy nem az a fontos, hogy direktben és naturálisan ábrázolja a háborús borzalmakat. több»
Az pedig már nem drámai, hanem inkább elszomorító élmény, hogy a film éles fekete-fehér képei és Koncsalovszkij nagy mesterségbeli tudással levezényelt rendezése olyan jelenségeket villantanak fel előttünk, amikről azt hittük, örökre magunk mögött hagytuk őket. Most mégis újra ismerősek.
84 Külön falka (2021)