Ma sem veszített semmit az erejéből ez a remek sorozat, még mindig bele lehet feledkezni, sokadjára is meg tudja érinteni a néző szívét a történet, jöhet bármikor!
2011-ben egészen szkeptikus voltam, mielőtt megnéztem eme sorozat első darabját, most meg ott tartok, hogy véleményem szerint ez az egyik legszínvonalasabb franchise ebben az évtizedben. Jó pozitívan csalódni, és látni, hogy egy harmadik felvonás is lehet olyan kiváló, mint az első kettő volt. több»
Sion Sono napjaink egyik legfurcsább rendezője. Nem csak azért, mert egy év leforgása alatt akár 5-6 filmet is elkészít, hanem azért is, mert ezek az alkotások közelről sem nevezhetőek mindennapinak - nem is olyan régen például az elképesztően szórakoztató, harcművészeti elemekkel is tarkított rap battle musicaléről emlékeztünk meg, melyben bizonyította, hogy nem igazán ismer határokat. több»
Egy teljesen üres, a mai filmekhez képest nem elég bevállalós zagyvaságot kapunk, ami sablonos poénokkal operál (a jókat már a trailerben lelőtték), és nem képvisel semmilyen értéket vagy mondanivalót. 5/10 több»
A szerelem kortalan, a gyerekek mindig el tudnak veszni, minden jó, ha a vége jó - nem kínál hatalmas újdonságokat ez a kedves kis tévéfilm, viszont hegyomlásnyi bájjal tudja szórakoztatni a nézőjét. Persze megvannak a maga hibái (össze-vissza kavarog a történet, a karakterek közül csak a főszereplő került igazán jól megírásra, a többiek csak asszisztálnak neki, a poénoknak alárendelik a dramaturgiát, nem elég feszes a sztori, stb.), de annyira szívet melengető a kicsike, hogy csak szeretni lehet. Kalandra fel Máli nénivel!
A The Lost City of Z tehát nem egy könnyű eset, valószínűleg nem mindenki számára lesz könnyű megteremteni a kapcsolatot ezzel a sajátos hatásmechanizmussal, ilyenkor pedig egy unalmas és üres alkotásnak tűnhetnek a látottak. Ugyanakkor kellő nyitottsággal az év egyik, ha nem is legjobb, de legkülönlegesebb filmélményében lehet részünk, amelynek hatását még jó darabig nehezen tudjuk majd levetkőzni.
Habár megvannak a maga hibái, de olyan erősek a dialógusok, a színészi játék és az operatőri munka, hogy nem olyan feltűnő, ha időnként megbicsaklik a történet íve. Egyszer mindenképpen látni kell!
A Pókember: Hazatérés tehát egy bájos, végtelenül szórakoztató, szeretnivaló és könnyed film, ami olyannyira méltón és okosan bánik a Marvel univerzum egyik legismertebb és -közkedveltebb figurájával, hogy a legjobbjai közé emeli azt. több»
81 Tövismadarak (1983)
8/10 több»