A manapság futószalagon érkező látványfilmek után igazi felüdülés volt újranézni ezt a régi kedvencet, mert van benne szív, ötlet, fantázia, kreativitás, szerethető és emberi, annyi szuperhős után (na jó, előtt) jó volt látni esendő karaktereket, amelyek nagyon jól meg lettek írva, jól el lettek játszva. több»
Ne várjunk túl sokat ettől a bájos kis filmtől, és akkor nem fogunk csalódni benne, egyszerűen csak engedjük, hogy átáramoljon rajtunk ez édes romantikus semmiség, és nagyon jól fogunk szórakozni rajta.
Az Élesítve összességében egy szórakoztató, fordulatokban és lövöldözésekben, verekedésben gazdag izgalmas mű, ami azonban aktualitása és üzenete miatt mégsem skatulyázható be. több»
A Sabrina tehát egy csupa rózsaszín, bájos romantikus film, ami kedvessége ellenére nem fél kimondani a véleményét, habár azt finoman, a hangulathoz és a műfajhoz tökéletesen illően teszi. Ma már nem készítenek ennyire ártatlan és szeretnivaló műveket; a Sabrinának (Audrey Hepburnön kívül) talán épp’ ez az egyik sikertitka: nemtől és kortól függetlenül mindenkit képes elvarázsolni és visszarepíteni Hollywood aranykorába.
Jupiter holdja végeredményben mégsem olyan filmkatasztrófa, mint a Fehér isten. Egyrészt a jobban kivilágló klisék egyben lényegesen több tartást is adnak neki: ha nem is mesél jól, legalább érezhetően van mit elmesélnie. 5/10 több»
A szolgálólány meséje akár inverze is lehetne a görcsösen maníros Gaiman-adaptációnak, nemcsak azért, mert már most biztos vagyok, hogy az év legjobbját tisztelhetjük benne, hanem mert ezt szögesen ellentétes elvek mentén érte el. Attól bravúros, hogy csupa olyan döntést hoz, amelyek látszólag kézenfekvőek, valójában azonban rémálommal érnek fel egy tévés producer számára, aki egy sikerszériát kíván létrehozni. De nem hogy ezen ellentmondások ellenére ér sikert, hanem éppen, hogy ezek miatt. több»
Andrew Getty 15 évig készült szerelemprojektje, ha nem is lett az év horrorfilmje, de jóval többet ad egy drogos rémlátomásnál, és mindenképpen egy üde színfoltot jelent a tucatjával megjelenő, egy kaptafára készült, lélektelen démonos-sorozatgyilkosos horrordarabok között. Érdemes megtekinteni!
A produkció tehát egyszerre tekinthető a "két szék között a padlóra" tipikus esetének és egy megbízható, másodvonalas horror-thrillernek: fókuszálhatunk arra, hogy humorban és intelligenciában sem üti meg az alapötlet alapján elvárható szintet, de arra is, hogy magabiztosan gyúrja össze filmes előképeit és sorolja fel azokat a stílusjegyeket, amelyeket egy kevés ambícióval, de annál nagyobb vérszomjjal rendelkező alkotásnak fel kell sorolnia. 6/10 több»
85 A múmia (1999)