Hömpölygő áradatként zúdul ránk a nosztalgia, egy gyerekkori kedvenc, amelyen nem fogott az idő, ami időnként kicsit hatásvadász és a dögösebb képek fontosabbak, mint a karakterépítés és a történet íve, de olyan mesteri módon játszik Várkonyi Zoltán a szívünkkel, hogy bánja a kánya. Imádás van!
Ez a sztori sajnos csak egy átkötő The Walking Dead-epizódra elegendő beltartalommal rendelkezik, és minden elgondolkodtató, illetve helyenként megrázó drámai pillanata ellenére hiányérzetet hagy a nézőben. Pedig nem volt rossz az alapkoncepció (egy zombiapokalipszis viszonyai közé helyezett kamaradráma), csak kicsit még csiszolni kellett volna a végeredményen.
Ha röviden akarom megfogalmazni, a The Void az a fajta retro horrorfilm, mint ami 2015-ben a Harbinger Down is volt, csak kicsit a tavalyi Baskint is megidéző hangulattal és minőséggel. több»
Az elmúlt két évad során A hátrahagyottak megfutott egy-két fontos kört, bevitt jó néhány érzelmi gyomrost, de ezt messze nem olyan hatásfokkal művelte, mint kezdetben. Emiatt pedig talán az alkotói legnagyobb érdeme, hogy belátták, nincs értelme ezt tovább húzni, és ezen a ponton lezárták és elengedték a sorozatot. több»
Unalomnak nyoma sincs, pedig már kívülről tudjuk az egészet, mégis simán bele lehet feledkezni ebbe az alkotásba, amelynek tényleg csak a vége lett egy picit túlheroizálva, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Lépjünk be nyugodtan a Mátrixba, még mindig garantáltan jól fogunk szórakozni! több»
Nem véletlen, hogy a 30-as években készült alkotásokból ez lett a klasszikus, dacára annak, hogy alapvetően egy könnyű kis vígjáték, mégis benne van minden, ami az életben fontos, a szerelem, a munka szeretete, a család szentsége, a nagyravágyás, és a hétköznapi boldogság, amit olyan nehéz megtalálni. Megunhatatlan!
Nem ragoznám túl, ez egy jó film, irány a mozi, nem váltja meg a világot, de a saját műfajában minőségi alkotás, amelynek köszönhetően végre láthattunk egy jó DC-filmet, amely szerethető, jól adagolja az érzelmeket és az akciót, nemcsak látványos, hanem tartalmas is, ráadásul még el is gondolkodtat. több»
A Contratiempo tehát arra remek, hogy szenvtelenül ülve előtte próbáljuk fejtegetni rejtvényeit, filmként azonban szinte minden téren alulteljesít. Nincsenek valódi konfliktusai, nincs benne dráma, karakterei és helyzetei elnagyoltak és hiteltelenek – egy ötletesen megkomponált bűntény esetlenül elmesélve. több»
Huszonöt évvel a bemutató után már más szemmel nézzük ezt a jó kis romantikus, zenés alkotást, de még mindig kitart a varázs, nem kopott meg a csillogás, de már nem a látvány a fontos, hanem a két teljesen különböző ember között kialakuló kapcsolat, már nem olyan letaglózó az élmény, mint régen, de egyszeri szórakozásnak még mindig simán elmegy.
82 A kőszívű ember fiai (1965)
8/10 több»