Ari Aster eddig sem volt a barátom, és ezután sem leszünk spanok, noha könnyebben lecsúszott ez a 3 óra, mint a Midsommar 140 perce. Nagyon változatos és kreatív film, még egy gigantikus farok is van benne, ami mintha csak a Persona 5-ből szökött volna meg.
Az elején másra számítottam, azt hittem, hogy a lakása fogja szimbolizálni az elméjét, vagy valami ilyesmi, de aztán ilyen gyerekkori traumás meg szülőkkel való rossz kapcsolat életre való kihatása volt inkább a téma. Sok WTF pillanattal.
Azt a rohadt. Nehéz lesz erről összefüggően írnom, mert eléggé kavarog bennem, amit láttam. Nem annyira az elengedést érzem témájának, mint inkább a depressziót, és azon keresztül a drogfüggőséget, meg úgy általában a lecsúszás végeláthatatlan spirálját, aminek a végén sokan utcára kerülnek, vagy akár öngyilkosok lesznek.
Persze ebben az esetben mindennek a gyász ad alapot, de nehezen lehetne más traumát találni, amivel mindenki tud előbb vagy utóbb azonosulni.
Nálam a kéz használata amúgy a drogfogyasztást szimbolizálta, van, aki kiutat keres általa, más pedig csak poénból nyomja, hogy jól érezze magát. Aztán egyszer csak túlkapja, és mindjárt nem olyan vicces a helyzet, vagy épp nem segít,... több»
Elég felületes, de ha jobban belement volna a dolgokba, akkor vagy 1 órával hosszabb lenne. Így viszont aki vágja Alit, az lehet, többet tud, mint a film, aki meg nem, az nem ismeri meg igazán.
Nagyon tetszettek a képek viszont, a zajosság meg a realista felvételek, ez a Michael Mann még egy ilyen sportfilmet is egyedien tud összerakni.
Kemény dió. Én végig azt éreztem, hogy csak beképzeli a csávó, vagy valami ilyesmi, kómában van a baleset óta. Túl sok volt az ismétlődő elem, hogy valóság legyen, meg a vége felé az a fura sakk is elég meredek volt.
Meg kéne nézni majd újra. Esetleg moziban? Hátha az Art+ Cinema a felújítás után szervez majd ilyen különleges vetítéseket.
Meglepően jól össze van rakva, féltem, hogy nagyon gagyi lesz, de teljesen jók voltak a trükkök, noha pár helyen kilóg azért a hódláb. Van itt minden, hódok, hódmedve, hódemberek, és a stáblista után még hódméheket is teaselnek, nem tudom, ebből lett-e valami azóta.
Nem túl eredeti a története, sem a fordulatai, ami viszont zavart, hogy milyen ostobán kezeli a versenyzés világát. A lányra mindent feltesz az apja, holott azt se tudja, hogy kell bevenni egy kanyart? Majd a bátyja rally autóval tanítja pályaversenyzésre (ez mondjuk még valamennyire hihető, lehet belőle tanulni), hogy aztán a háromemberes csapat gyári gárdákat győzzön le. A finálé a legjobb, a címadó futam, ami valami utcai verseny, és bár alig néhányan nézik tableten, akár egy házat is megéri feltenni rá. Mi ez a f*szság?
Nagyon jól meg voltak csinálva viszont a versenyzős jelenetek, ritkaság sajnos már az is, hogy ilyen közegben játszódik.
Kicsit az Evil Deadre hajaz de nem olyan vicces azért, vagy hát ez az infantilis ázsiai humor nem fekszik mindenkinek. Tetszett a pókszerű, rohangáló fej, meg van benne néhány egész jó ötlet, és a vérrel sem spóroltak.
Remélem, ha tényleg lesz egyszer Csupasz pisztoly remake, azt ez a csapat csinálja majd, mert remek poénokat hoztak ki a játék babákból. Csomószor azt hittem, szívrohamot fogok kapni, úgy nevettem rajta.
Viszont nem tudom, ez a szegény nők téma... Azt gondoltam, ügyesebben szembesíti majd a túltoltan nőuralta Barbielandet és a túltoltan férfiuralta valóságot, és voltak pillanatok, amikor úgy tűnt, végre valaki nem csak annyit tud mondani, hogy rohadék férfiak, de sajnos nem. Próbáltam szatíraként tekinteni rá, és annak betudni a túlzásokat, de az az igazság, hogy Greta Gerwig gyűlöli a férfiakat. Persze jogosan, hiszen 145 millió dollárt kapott egy férfi vezette stúdiótól, hogy leforgassa ez... több»
Fog vajon hibázni valaha Nolan? Ez nem az Oppenheimer kapcsán fog kiderülni, hiszen ismét remek filmet rakott le az asztalra, pedig nagyban eltér korábbi munkáiról.
Az akcióorientált blockbustereiről ismert rendező ugyanis egy tárgyalótermi sztoriba oltott karakterdrámát tár elénk lenyűgöző látvánnyal. De tényleg, ebben a filmben szinte csak beszélnek, de a gigantikus IMAX vásznon még ez is igazi Michelin-csillagos menü a szemnek.
És igen, leginkább dialógusokat hallgatunk három órán át, de az egész annyira feszes és pörgős, hogy az ember egy pillanatra sem unatkozik. Mondhatjuk, hogy az Oppenheimer egy akciófilm, ahol fegyverek helyett szavakkal lőnek egymásra, de azt John Woot megszégyenítő tálalásban.
Amit (vagy akit) ... több»
Több akcióra számítottam, ráadásul a két főszereplő elég gyenge volt. Snoop Dogg és Fred Williamson jó poén volt, Juliette Lewis tehetségének elpazarlása ebben a semmi szerepben viszont kifejezetten irritált. A végén a kikacsintás is túl lett nyújtva.
Feelgood felnövéstörténet. A vége kicsit talán sok volt, jobban tetszett volna fordulat nélkül. A Licorice Pizza járt közben az eszemben, más de mégis hasonló élmény volt.
Jól bemutatja a nagyváros és a vidék közti különbséget, kellene egy hasonló film Magyarországról is. Volt benne néhány ütős monológ, a történet viszont elég vékony, bár itt szerintem nem olyan fontos.
És azon agyaltam még, hogy Ashton Kutcher jó Joel lehetett volna a The Last of Us sorozatban?
Meglepően vicces volt időnként, de minden jó poénra jut csomó rossz. Nem árul zsákbamacskát se sajnos, legalább a sztoriban újíthatott volna valamekkorát.
Anna Faris amúgy hogy megöregedett! Rákentek vagy egy tonna sminket, de így is kivillannak a ráncok időnként. Ő és Duchovny voltak egyébként a film humorforrása, a többiek nagyon haloványak voltak.
Az év akciófilmje Elég erős az idei akciófilmes felhozatal, de ezen a ponton el is dőlt, mi lesz a zsáner legjobbja ebben az évben. Egyébként tökéletes ellenpárja a Halálos iramban-szériának: ami ott működik (a fékevesztett akciójelenetek), az itt is, ami ott nem (történet, komoly hangnem, humor, karakterek, színészek), az itt igen. Oké, a sztori azért nem lett túlgondolva, de kiválóan megágyazott a zúzásnak és a sokszínű társaságnak. És elég aktuális is, bár nem tudom, hova fogják kifuttatni a folytatásban. A dialógusokba azért bele lehet kötni, sokszor nagyon didaktikusak, mint valami videójáték átvezetői öt-tíz évvel ezelőttről. Igazából nem tudnék olyat mondani, ami nem tetszett, a hosszú játékidő ellenér... több»
Valamiért nagyon bele tudtam élni magam, pedig sosem volt még hasonló tapasztalatom. Jól adagolta a bizarr dolgokat, de az utolsó fél órában eléggé elgurul a gyógyszer. Talán jobb lett volna, ha az a csattanó, hogy nincs csattanó, de így is nagyon tetszett.
Lehet, nagyon felkorbácsoltam az elvárásaim de nekem ez bőven nem zseniális cucc. Még Evil Deadek közt sincs az élvonalban. Mondjuk lehet, ha majd néhány év múlva kevesebb rummal újranézem, más lesz a helyzet. A vérengzés nem volt rossz, de csak egy vagy két pillanat volt, amikor tényleg többet tudott egy átlag horrornál. A főszereplő család tagjainak nemére amúgy rájött valaki? Esküszöm, nem tudtam, a két tini fiú vagy lány.
Ilyen egy jó akciófilm, és milyen fura, nem kellett hozzá 3,5 órás játékidő. Ki érti ezt? Nem vitték túlzásba a koreográfiákat, de iszonyat véres, a főszereplő meg veszélyesebb, mint egy Predátor. Van benne néhány nagyon jó ötlet, máskor viszont következetlen, utóbbi pedig eléggé lehúzza. Meg az a három sornyi dialógus is olyan volt időnként, hogy jobb lett volna, ha annyi sincs benne, de ez lehet, hogy a rettenetes szinkron miatt volt. Ennél jobb filmmel nehezen lehetne kihasználni az Etele este kilenc óra utáni ezerötszáz forintos jegyárát: alacsony a megértési költsége (van neki egyáltalán?) és rövid, úgyhogy nem kell utána éjszakai járatokat vadászni. Kis teremben néztem, de a harmadik s... több»
Elég bugyuta története van, de időnként nagyon vicces. Halovány emlékeim voltak néhány jelenettel kapcsolatban, úgyhogy valószínűleg láttam már valamikor régen.
Elég tudathasadásos film. Az Amerikában játszódó részek elég jók, de a brit sztori felejtős. Akció mondjuk van, és nem is rossz általában, csak épp hangulata nincs az angliai jeleneteknek.
66 Amitől félünk (2023)