Roboraptor

Tizennégy évvel a Maffiózók befejezése után most itt van a kultsorozat előzményfilmje, a The Many Saints of Newark, amelyben fiatalon látjuk viszont a jól ismert karaktereket, és bár új főszereplőt kapunk, az ő személye is nagyon ismerős lehet. több»

Mike Flanagan kétségtelenül az egyik legtehetségesebb, kortárs horrorrendező, aki módszeresen építi karrierjét a zsánerben fürdőzve. A direktebb alkotásai után (Oculus, Hush, Quija 2) hamar megtalálta igazi terepét, a pszichológiai horroron belül, ahol a zsánereszközök a narrációt és a kontextust szolgálják, segítve az elmélyülést a karakterdrámában. több»

A Netflix saját gyártású, vagy produkció közben bekebelezett thrillerei közt ugyanúgy találni egészen szórakoztató (Oxigén) és bizony csapnivaló (Édes kislányom, A nő az ablakban) alkotásokat is. Az össztermés minőségi átlagán sajnos a Behatolás is csak egy picit tud javítani, de a középszerűség szürkeségéből semmilyen szinten sem képes kitűnni. több»

A végre valahára mozikba került a 25. James Bond-kaland, a Nincs idő meghalni! Ha nem is méltatlanul, de nem a legerősebben búcsúztatja a szmokingot 15 év után végleg a szögre akasztó Daniel Craig-et. több»

Mindig örömteli esemény, amikor egy itthoni geek kultúrához köthető mű lát napvilágot. A popkultúrához ismeretterjesztő szándékkal, vagy egyenesen akadémikus igényességgel közelítő könyvekkel már egészen jól állunk, legyen szó akár fantasztikus művek pedagógia (pl. Nevelj jedit), gazdasági szemszögű elemzéseiről, vagy éppen a hazai képregénykutatás aktuális állását tükröző tanulmánykötetekről. Filmek terén már más a helyzet. több»

Julia Ducournau második mozifilmje úgy nyerhette meg a cannes-i filmfesztivál Arany Pálmáját, hogy valójában semmilyen tekintetben sem finomkodik. Az extremitásokig tolt, erőteljesen retinába égő grafikus szexualitás- és erőszakábrázolás mögött felsejlő gondolatiság azonban hetekre, hónapokra képes ellátni csámcsognivalóval a bizarr, groteszk, számos interpretációt megengedő filmek kedvelőit. több»

Természetes, hogy egy gyereknek szüksége van a családja védelmére, szeretetére és támogatására. Nem ritka azonban, hogy felborul a rendszer, és a családnak van szüksége a gyerekre. Hol ér véget ilyenkor a szolgálatkészség, és hol kezdődik az önmegvalósítás? Kit nagyobb bűn elárulni: a családunkat vagy önmagunkat? A Sundance fesztivál többszörösen díjazott drámája (itthon a Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatkozó) hitelesen és szórakoztatóan beszél a siketségről és a családi kötődésről, de sajnos a megkapó történet kifejtésére egy előformázott, klisés forgatókönyvet használ. több»

A Netflix egyik legfrissebb minisorozata a Clickbait kellően kiaknázza a címben rejlő csínyt. A recept a következő egy jó kis kattintásvadász szériához: végy egy családapát, ültesd a kamera elé és adj a kezébe egy táblát azzal a felirattal, hogy “nőket bántalmazok, 5 millió megtekintés után pedig meghalok”, majd nyomd fel a netre. több»

James Wan ért ahhoz, hogyan futassa fel a különböző mainstream horror-témákat. Először az évezred elején hozta el a pszichológiai thriller köntösébe bújtatott kínzás-pornót (Fűrész), majd használta a sokkeffekteket úgy, mintha a horror legmenőbb hatás-eszköze lenne (Insidious) és kötötte össze a családi drámát a paranormálissal (Démonok között). Nem csoda, hogy legújabb filmjét hatalmas várakozás és titkolózást övezte. Az Eleven kór mégis olyan lett, mintha a rendező gyűlölné kedvenc zsánerét. több»

Kis Hajni első nagyjátékfilmje, a Külön falka a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál East of the West című versenyprogramjában már bizonyított, szeptember 11-én pedig a hazai közönség is láthatta a Cinefest Miskolc Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol ötperces vastaps kísérte a vetítést. több»