Rengeteg helyen láttam már, hogy mennyire nyomasztó darab lett Ari Aster első alkotása, ezért úgy döntöttem most adok neki egy esélyt, mivel a soron következő kettő filmje nálam is nagy kedvenc lett. Viszont szerintem érthetetlenül túlértékelt darab lett ez.
Azt viszont el kell ismerni hogy van egy nyomasztó hangulata, ami teljes mértékben a színészek játéka miatt jöhetett létre, különösen kiemelném Billy Mayo remek alakítását.
Egyszer meg lehet nézni, de nagy kedvenc nem gondolnám, hogy lesz bárkinek.
Az utóbbi időben rákattantam a Batman történetekre, ezért is néztem meg ezt az igen sajátos alkotást. Elég távol áll tőlem ez a japán meg nindzsás téma, de nagyon frissítő volt látni, hogy ebben stílusban is helytáll a denevérember és csapata. Jó volt látni, ahogy átalakult a karakterek ruházata a kornak megfelelően. Gyönyörű animació és passzoló zene. Negatívumként a nagy csatát tudnám említeni, az azért eléggé gagyira sikerült. Stáblista stílusa szintén említésre méltó az is nagyon szépen, ötletesen lett tálalva.
Stáblista utáni jelenetek kis pluszt adnak a filmhez, érdemes megvárni.
Számomra egyértelműen Jordan Peele zseniális alkotása vált a 2022-es év legjobb, legemlékezetesebb horrorfilmjévé. A rendező eddigi filmjei szintén a személyes kedvencek között foglalnak helyet, így igazából nem is számítottam kevesebbre ettől a mozijától sem. Látványos, komor és elképesztően nyomasztó jelenetek, helyenként jó humor, zeneválasztás szintén a helyén volt. Végre nem egy hétköznapi horror, viszont az biztos, hogy egy megosztó darab, mint ahogy az várható volt. Full hangerővel az igazi.
68 The Strange Thing About the Johnsons (2011)