Vannak azok a filmek Vannak azok a filmek, amelyek olyan elementáris erővel hatnak a befogadóra, hogy nem a történetéről, hanem a párbeszédek izzásáról, tekintetekről és ritka zseniális színészi alakításokról mesélnek barátaiknak... Hozzátéve, hogy ez a film ad és nem elvesz, meghálál minden percet, amit ráfordít az ember. Vannak – egyre ritkábban – azok a filmek.
Na, ez egy olyan. :)
Mai meglepetés Igazi felüdülés! Látványos és fordulatos, ám követhető cselekmény: rendben van. Az a helyzet srácok, hogy ennek ma már „örülni kell” az HBO-n. :))))
“Az emberek a szívük mélyén kifürkészhetetlenek.” Nem egy klasszikus vígjáték. Inkább egy különleges hangulatú, bizarr témájú és humorú drámának mondanám. Társadalomkritika és látlelet az emberről, akinek egyetlen valódi társa a soha meg nem szűnő magánya. A film vége felé, az egyik legjobb jelenetben, a rendőrnő rádióján hallható riasztások szövegére külön felhívnám a figyelmet: sokatmondó.
Méghogy A fenti mondattal fémjelezték a bemutatóját a mozikban ennek a zs kategóriás, logikátlan katyvasznak. Történet: nulla; látvány: nulla; valódi feszültség: nulla.
Talán lesz újabb remake Se az évjárat (1995.), se a rendező neve (John Carpenter) ne tévesszen meg senkit! Mindkettő adott remek filmeket a világnak... Ez nem az.
A cigány álmok nélkül olyan, mint a templom tető nélkül Kusturica legnagyobb műve. Ehhez képest a Macskajaj egy groteszk bohózat, Az élet egy csoda című filmje pedig szentimentális tragikomédia. A Cigányok ideje a szerencsétlen sorsból még szerencsétlenebb végzet felé sodródók mesteri érzékkel vezetett, régi korok nagy narratíváit idéző időtlen története, mely minden nappal halad az egyre nagyobb aktualitás felé. A főszerep – a főhőst megformáló zseniális tehetségű jugoszláv Al Pacino, alias Davor Dujmovicon túl – mégsem elsősorban az eseményeké. Álomszerű képek, siratók éneke és valódi arcokra festett valódi érzések azok, amikről beszél a film. Beszél azokhoz, akiknek még van arcuk, akiknek még vannak álmaik, akik még hisznek egy Istenben, aki ... több»
Meglepetés meglepetés hátán Helen Hunt arca (mint pár elplasztikázott hollywoodi színésznőé) már önmagában is rémisztő, de ez a film nem csak miatta kelt feszültséget a nézőben. Nincs ember, aki ezt a sztorit spoilerezni tudná, mert ahhoz el kellene mesélnie a filmet kockáról kockára. Egyszerűbb megnézni. Kevesebb ideig tart, és sokkal élvezetesebb, mint azt az ember első, (második) nekifutásból gondolná. Megismerünk, mit aztán félreismerünk... Jelentéktelennek vélttől később megrémülünk. Megértünk és megdöbbenünk.
Kiborulva Így még sosem jártam. Itt egy remek sztori... De! A film felénél abba kellett hagynom a főszereplő miatt. Nézhetetlenné s kicsit meseszerűvé tette a filmet az ellenszenves, irracionálisan viselkedő, idióta, vérszegény karakter.
Közelebb Hozzád Uram! Mindannyian
az Ő képmását hordozzuk...
Mindannyian Róla álmodunk...
Mindannyian Belőle élünk...
Mindannyiunkban máshogy hat az Ő közelsége.
Mindannyian meghalunk Érte, Egymásért...
Aki pedig jobban szereti önmagát Nála vagy a legkissebbnél is az Ő testvérei közül..., az kirekeszti magát a az Ő fényén kívüli nem létezésbe, a hideg külső sötétsegbe.
Két színésznő - egy jó film Erre szokták azt mondani: Igazi movie!
Minden alkotó és alakító remekel.
Tökéletesen kidolgozott forgatókönyv, szórakoztató és megrázó parbeszédek és színészi teljesítmény. Magával ragadó történetmesélés. Jessica Lange napjaink egyik legnagyobb színésznője: minden pillanatban izzik a nő tekintete. Drew Barrymore-t pedig soha nem láttam semmiben ennyire jónak. Az idők legjobb kikapcsolódása volt a film. Külön ajánlom figyelmebe a nézőknek Jackie Kennedy karakterét. Kivételes bölcsességet, erőt és tiszteletet mutat a csajszi.
53 Ebben a városban (2013)