Megyeri Anikó

Mi volt ez?
Backman korunk (egyik) legnagyobb zsenije, olyan könyveket ír, hogy az ember csak pislog. Ove történetéből egészen jó kis film született, a Hétköznapi szorongások minisorozata is jó, ez viszont harmatgyenge. Az, hogy kimaradnak jellemábrázolások meg (néha nagyon fontos) részek, már megszokott, szinte minden filmadaptációnál borítékolni lehet. De itt? Konkrétan lecsupaszították a sztorit, mindenhonnan egy sereg magyarázó, érdekes részt és néhány fontos szereplőt kivettek, és kreáltak belőle egy minimálisan inspiráló, fociköntösbe bújtatott, kissé romantikus másfél órát. Összecsapva. Iszonyú csalódás volt. Pedig szeretem a focit is.

Úton a túlvilág felé
SPOILERT tartalmaz! A leírás alapján egy gyilkosságról, nyomozásról szóló filmet vártam némi misztikummal körítve, ehelyett egy misztikus drámát kaptam. Remek gondolat pazar kivitelezéssel, hogy a történet nagy részét a kislány (Susie) szemszögéből mutatja be, ahogy azt az ő tizennégy éves lénye láthatja, érezheti, átélheti. Felnőtt filmnézőként nehéz beleélni magunkat a helyzetbe, hiszen egészen mások a kislány prioritásai, a gyilkosságnál túl későn kapcsolnak be a veszélyérzékelő szenzorai, valószínűleg a gyermeki bizalom okán. A gyilkosság előtti jelenet nagyon valósághű, remekül fel van építve a kislány félelme, kiszolgáltatottsága, ahogy a gyilkos fura, kiszámíthatatlan viselkedése is.... több»

Hiányzik az "átütő érzés"
Olvastam a könyvet, azt lenyűgözőnek tartom, hittől és világlátástól függetlenül ajánlom mindenkinek, aki életében legalább egyszer érezte már a véletlenek, az egybeesések "hatalmát". A regény kicsit spirituális, kicsit pszichológiai (a gyerekekről és az otthonról hozott mintákról szóló részre gondolok például), kicsit történelmi, mind az első rész, mind a többi kötet érdekes gondolatokkal, újszerű megközelítésben mutat be egy láthatatlan világot. Elgondolkodtató, továbbgondolásra késztető mű. A film sajnos nem tudta ezt visszaadni, nagy várakozásokkal ültem le elé, de nem éreztem azt az átütő érzést, mint olvasáskor. Tudom, nehéz – szinte lehetetlen – egy filmnek visszaadni az olvasási élm... több»

Elképesztő hangulata és képi világa van a filmnek, és az elején nagyon ügyes adagolásban érkeznek a nézőhöz információk, a borzongás, a félelmek. Nagyon tetszett, hogy ebben az elzárt, egyforma gondolkodásra nevelő kis közösségben is találkozunk "szokatlan" karakterekkel: Ivy vak, szerelme gondolkodik és nagyon jók a megérzései, és ott a zseniális alakítást nyújtó félkegyelmű fiú is. Nem véletlen, hogy ők hárman adják a cselekmény fő elemeit. Kiemelkedő alkotás lenne, de többet vártam, nekem a kezdeti felütés után egy kicsit leült és elnyújtott lett a film, és elég hamar azt éreztem, hogy valami sántít az egész lényes történettel. Így nem volt meg az igazi varázs, amikor minden kiderült. A ... több»