Fredrik

Szeretem Carnahan korábbi durcás sztorijait (pl. The Grey), de itt mintha elvesztette volna a fényt. A színészek próbálnak remekelni, de a forgatókönyv inkább magyaráz, mint él, az akció meg kiszürkül. Végül nekem nem lett maradandó élmény.

Őszintén? Nem tudtam, hogy ennyire szükségem van egy ilyen animációra. A történetek ütnek, a karakterek élnek, és a vizuál olyan, mintha az Arcane-n nézném. A WWII-s rész különösen ütős volt. WOW!

Hát ez kemény volt, de egyben kicsit túlzás is. Megint egy lehetetlen küldetés, amit Ethan papa simán megold – lassan már az űrből is visszahozza a műholdat puszta kézzel, ugye? A látvány nagyon ott van, de néhol már nevettem azon, mennyire próbálják fokozni a világmegmentést. Jó szórakozás volt, de nem kell túl komolyan venni.

A családi intrikák és a hatalmi játszmák olyan szinten vannak ábrázolva, hogy alig tudtam elszakadni a képernyőtől.

Én eddig is imádtam a Paddington filmeket, most sem csalódtam. Egyszerűen hihetetlenül kedves mese, jó humorral és irtó szórakoztató ráadásul.

Az első évad nagyon jól indult, de fokozatosan romlott a minőség. Az új évad nem okozott csalódást ilyen szempontból, elég rossz lett.

Remek rendezés, forgatókönyv és alakítások. Egy nagyon kimagasló olasz dráma.

Remek! Nagyon cuki, nagyon bájos, kicsit Mekkelek, kicsit kétbalkezesek, ettől függetlenül elég eredeti.

Ez a film egyszerűn nagyon ott van a szeren, egy igazán remekül megírt, mély drámai alkotás, amiből szerintem hiánycikk manapság. Tetszett, hogy nem spilázták túl a sztorit, mégis tűpontos és szúrós. Jár az öt csillag részemről.

Hát, gyerekek ezt a filmet egyszerűen nem nekem találták ki, valahogy túlságosan sok türelem kell ehhez a történethez, és nem érzem azt, hogy kaptam tőle annyit, hogy igencsak mély filmélményként tudok visszaemlékezni valaha még erre a történetre.

Vidám, pörgős, színes családi vígjáték, ami biztosan nem okoz csalódást, ha az ember csak egy laza kikapcsolódásra vágyik. Hétvégi popcornmozinak tökéletes választás.

Őszintén szólva kicsit tartottam attól, hogy hozza majd a folytatást az előző rész színvonalát, de azt kell mondjam, hogy mind történetvezetésben, mind hangulatban ott van. Engem még most is kiráz a hideg, a Pennywise ugyanolyan félelmetes, mint az első részben. Bár ezúttal remek további remek színészek vannak jelen, így Bill Skarsgård alakítása némileg talán a háttérbe is szorul.

Nem állítom, hogy kínnal néztem volna végig ezt a nem éppenséggel túl emlékezetes darabot, de jó szívvel azt sem mondanám, hogy élvezetes vagy szórakoztató film. A humorára sem éppen használhatnám az intelligens jelzőt, a találomra történő események és a rájuk adott éppilyen esetleges reakciók lehetnek dühítőek, vagy csak hátradőlhetünk, és megpróbálhatjuk magunkat jól érezni... Mindkettő nagyon reális rekació a Kölcsönlakásra, aminek akadnak erősebb és gyengébb elemei, de oda tudja tenni a mosolyt az ember szája szélébe, ha az éppenséggel nyitott rá. Meg fogja osztani a közönség a film, abban biztos vagyok, ahogy bennem is vegyesek az érzések, szóval részemről ez most egy közepes lesz.