Az alapötlet, hogy a skizofrén sorozatgyilkosnak a pozitív énje felől megközelíteni a történetet, kreatív és majdnem jól kivitelezett. Nekem túl sok volt az ének, ami a feszültség rovására ment (értsd: vontatottá tette), és hát egy jobb befejezésen is gondolkodhatott volna még a szerző. 6/10.
El kellett volna olvasnom a tartalmát, mert akkor nem egy „hegymászós” filmre állítom be magam. Hamar rájöttem, hogy ez az alkotás egy gyászoló asszony mindennapjairól szól, és úgy már beértem a remek színészi alakításokkal és párbeszédekkel. Viszont a képszélesség folyamatos szűkítését zavarónak tartottam, pedig nyilván koncepció állt mögötte.
Nem rosszabb, mint a többi kommandós-kiszabadítós Remek iparosmunka, de azért maradt néhány érthetetlen jelenet benne. Minek rágódtak annyit az elején a cukorkán, ha később nincs is jelentősége? De, ami még indokolatlanabb, hogy végig várjuk, mikor szül az asszony, majd kapunk helyette zárójelenetnek egy légből pottyant tanú felkérést. (???) Ezt a leggyengébb kiadó kezdő szerkesztője is kihúzatná.
Nem tudott hozzátenni az előző részekhez. Gyakorlatilag játszódhatott volna az időben bármikor, mert az, hogy egy meteorzápor becsapódásával érkezik meg a Földet fenyegető invázió, elég fantáziátlan.
Matiné Egyetértek azokkal, akik a „lagymatag” és a „sablonos” jelzőt használták, de azzal nem, hogy a közepesnél gyengébb alkotás lenne. Ha a néző nem szeretne izgulni, mikor lép be egy ÁNTSZ-ellenőr, vagy mikor lép le a főszakács, cserben hagyva a többieket, annak éppen élvezetes is lehet ez a „bájos” kis történet.
Megnéztem én is, de nagyon megbántam. Rendben van, hogy más kultúra, de ez... Na persze, kinek a papné.
(Mária390336-nak üzenem: Tajvan nem egyenlő Thaifölddel.)
Értékelésemmel csak azt jelzem, milyen messze állok ettől a kultúrától. Ez a film nem egyszerűen untatott, inkább idegesített, hogy mennyire túlírt darab. (Hogy a csodás betétdalokról már ne is beszéljek.)
Ha egy illusztrált dokumentumfilmként tálalják, egész jó kis alkotásnak tartottam volna. Játékfilmnek viszont harmatgyenge a története. Egyedül a veterán mocik és az OT-s verdák kötötték le a figyelmemet.
Történelmi eufemizmus A gyerekcsászár élete egyszerűen csak érdektelen. A felnőtt császár sorsa pedig hiányos és hazug ebben a filmben. De nem ez volt a legnagyobb bajom, hanem, hogy szénné untam magam alatta, pedig kifejezetten érdekelt a téma.
Még jó, hogy nem vagyunk egyformák. Nekem speciel tetszett a film. Nem feltétlenül kell akciódúsnak lenni, ha van benne feszültség, márpedig ebben volt gazdagon.
Nincs kegyelem Mindhárom rész durván büntet. A bizarr szó kevés, hogy jellemezzem az alkotók lelkivilágát. Engem még az is zavart, hogy a teljesen különböző történeteket ugyanazok a színészek alakítják, de szokható.
Ismét egy film, ahol szembemegyek a forgalommal Az első negyedóra azzal telik, hogy megfőznek egy vacsorát. A második, hogy megeszik azt. És még mindig van hátra közel két óra... A Paprika TV-n ez lehet, hogy normális, egy játékfilm esetében távkapcsoló után kiált.
Az akciójelenetté formált cirkuszi mutatványokért le a kalappal a kaszkadőröknek. Minden mást csak kritizálni tudnék. Bárgyú mese, történelmi értéke nincs.
65 A csapda (2024)