Ebben a történetben nem volt annyi, hogy hatórásra húzzák. Ráadásul a végét csúnyán összecsapták. (Colombo legalább elmagyarázta, miből jött rá, hogy ki a tettes.)
Ütősen kezd a film, látszik, hogy beleadtak apait-anyait. Aztán elindul egy kétórás menekülés disztópikus környezetben, és egyre gagyibbak a jelenetek. A Temun rendelt zombik után megjelennek a whish-es Mad Maxek, és én egyre inkább nem tudtam komolyan venni az egészet.
A kategória-besorolásnál leginkább a misztikusra koncentráljon az, aki még nem látta ezt a filmet. Látom az alattam szólók kommentjeiben a csalódottságot, pedig egy igencsak elgondolkodtató témát boncolgat, ami az áldozathozatal határait feszegeti. Nagyjából a felénél jöttem rá, hogy ne várjak fordulatot, itt bizony elmennek a határig, mert ez a film az emberi jellemről szól.
Komolytalan Úgy érzem, ez a film nem kicsit túlértékelt. Gyerekfilmnek elmenne, ha nem lenne benne annyi halott. Felnőtt filmnek szerintem idétlen, történelmi értéke pedig nulla.
Jó nézni Érdekes, hogy az irodalomból teljesen kihaltak a vadnyugati történetek, miközben a filmiparban reneszánszát éli. A mai srácokat már nem érdekli Winnetou vagy Csingacsguk története, miközben a moziba még beülnek egy jó kis westernre. Kíváncsi vagyok, hová fut ki ez az eposz, mindenesetre, jó sok szálat nyitott meg, és nem is biztos, hogy ezek valaha is összefutnak a horizonton. Viszont már csak nézni is jó ezt a sok szép tájat, érdekes jelmezt és a klasszikus hollywoodi karaktereket, akinek vajmi köze lehet a valós történelmi figurákhoz, de kit izgat? Ha egy mesebeli történetre vágyunk, akkor annak éppen így kell festeni.
Vak vezet világtalant Az egyház mindig is a hatalomgyakorlásról szólt. Ez a film is csak meggyőzött benne, és nem csak a tartalmával, hanem a puszta létével.
Hétköznapi család, hétköznapi történések A film olyan, mint egy valóságshow esetlegesen leállított kamerákkal forgatva. Néha az volt az érzésem, még forgatókönyv sincs, csak helyzetgyakorlat az egész. Egyesek szerint ez művészet. Nekik legyen mondva...
Ebben a történetben nincs két óra, húsz percnyi mondanivaló, emiatt aztán sokszor untam. Ráadásul a végét (a lényeget) annyira elmaszatolták, hogy több kérdés is maradt bennem, de már nem vagyok kíváncsi a válaszokra.
Két filmet is láttam hasonló témában, de ez messze kenterbe veri mindkettőt. Két óra alatt egyszer sem kellett az órára néznem, hogy mennyi van hátra, miért nem halad előre a történet. A dramaturg és a rendező egyszerűen zseniális. Egy grimasz, egy testtartás, egy pillantás elég ahhoz, hogy a karakter bőrében érezzük magunkat.
Akcióvígjátéknak nem elég víg és nem elég akció. Talán, ha a rendező leteszi a garast valamelyik zsáner mellett, és azt erősíti, többet ki lehetett volna hozni ebből a történetből.
Ne add fel az elején! Egy órán át nem történik más, csak karakterépítés. És, amikor már azt hinnéd, ez egy így megy majd végig, egyszer csak beüt a fordulat, és egész jó kis történet kerekedik ki belőle.
74 A tökéletes pár (2024)