JRD

1984-"Szex, halál és csillagfény" novelláskötet egyik novellája, melyet Clive Baker írt...
...és ahogyan megfilmesítik King történeteit, úgy filmvászonra álmodják meg Baker sztorijait is. Ám míg a könyv remekül szemlélteti Baker véres és nagyon is naturalista stílusát, addig a film amolyan hollywoodosra sikeredett. Pedig kár érte. Mondjuk ez nem jelenti azt, hogy a film élvezhetetlen...csak annyit, hogy jobb is lehetett volna, hiszen van benne bőven lehetőség. Szívem szerint 3,5 csillag lenne, de elfogultságom okán most nem lefelé pontoztam. A film egyébként igyekezett hű maradni a könyvhöz kisebb-nagyobb eltérésekkel. Erősen feszegeti a lélek tűréshatárát a a testi és lelki borzalmak láttán. A főszerepben Vinnie Jones és Bradley Cooper látható. Megjegyzem Jones alap kinézete már... több»

Végjáték...
Mindenképp a javára írható a sorozatnak, hogy a készítők nem nyújtották el a történetet. Pont olyan hosszúra csinálták, amilyet maguk a történések megkívántak. Így a történet folytatása nem lett se unalmas, se elnyújtott, se pedig felesleges sallangokkal, kiugrókkal, mellékszálakkal teletűzdelt. Egy sorozat, mely szerintem mindig is ott lesz a legtöbb sorozatrajongó polcán. Már az első évad is ütős volt, ahogyan a második, és... a harmadiknál már tudni lehetett, hogy ennek az egésznek csakis szomorú vége lehet. Főhősünk megnyerte a fődíjat. Láthattuk, hogyan válik egy jószívű, de felelőtlen kisemberből egy ember játéknyertessé. Aztán azt is, hogyan válik az immár milliárdos a következő játék... több»

Daniel Radcliffe bizony már nem csak gyerekszínész...
Az ismeretlenség homályával ültem le megnézni a filmet. Aztán, miközben néztem, egyre inkább úgy éreztem, hogy egy ilyen filmet már láttam. Mindig ott piszkált belülről, hogy már láttam... láttam... tutira láttam. Aztán portörölgetés közben kezembe akadt egy régen olvasott könyv: Joe Hill (Stephen King egyik gyermeke) Szarvak című története. Abban a pillanatban rájöttem, hogy nem láttam, hanem olvastam. Naná, hogy a portörlőt ledobtam, és már álltam is neki újra elolvasni. Mert ugyebár olvasni jobb, mint takarítani. De visszakanyarodva a filmhez. Bámulatosan kis bevételt ért el. Érdemtelenül. Mert szerintem ez jó film. Feszegeti a jellemeket, a szeretet és kétség határait. Az eredeti történe... több»

Kockafilm... nemcsak kockáknak... kockulásra pont jó
2,5*...de az ikonikus játék miatt kapott hármat. Ha gyerekként nézném, valószínűleg imádnám ezt a filmet. Hiszen megvan benne a kockavilág, az emberi jellemek kinagyítva és egy egyszerű sztori, ahol aztán győz a jó... Vagy mégsem? Momoát nem először láthatjuk a bárgyú, gyáva, mackós testalkatú szerepében. És mint mindig, most is édesen faramucin működik. Jack Black... Nos, ő Jack Black. Úgy szeretjük, ahogyan van, és ő bizony az a figura, aki hiába őszül, ugyanaz a gyermeki lélekkel megáldott ember marad. (Számomra mindig együtt pörög Adam Sandlerrel. Valahogy a világban elfoglalt helyükkel tökre egybeolvadnak, és nem olvasni lépten-nyomon az életük botrányairól... stb.) Na kockázzunk vissza... több»

Egy szó szerint imádható film. Jól megválogatott szereplőkkel, érdekes helyzetekkel és némileg túlkomplikáltnak tűnő, de egyszerű leszámolással. És hogy ne legyen minden ennyire egyszerű, persze ott van még egy édes, pufók kakihercegnő is. És mi történik akkor, ha van három agglegény egy hatalmas közös tetőtéri lakásban, és ebbe a jól szervezett pasiéletbe belepottyan a bűnözés és egy mózeskosár? Hát, garantált a kalamajka. Hiába készült 1987-ben... ez a film ma is megállja a helyét a túlköltségvetésű filmek világában... sőt! Megkockáztatom azt is, hogy születhet ennek a filmnek akárhány újragondolása, ezt a filmet egyik se fogja túlszárnyalni. Ám ne higgy nekem! Nézd meg, és majd eldöntöd m... több»

Egy újabb unalmas, tökre nem kellett volna megcsinálni film
Bármennyire is igyekszik a Sony felépíteni egy gonosz univerzumot, valahogy nem jön neki össze. Alapból van azzal gondom, hogy bűnözőket igyekeznek emberként bemutatni, és úgy tenni, mintha múltjuk alakulása mentesítené őket az elkövetett tetteik alól. Hiába jó pasi Kraven... A történet lapos, nagyon, nagyon lapos. Mondjuk ettől még egyszer simán meg lehet nézni, de másodszor már nem érdemes. Ám kinek milyen az ízlése. Nem én fogom megmondani neked a tutit. Ha meg akarod nézni, nézd meg, és majd eldöntöd magad! Szóval filmre fel, és jó szórakozást!

Szomorú kórkép humorba ágyazva
Mindig szerettem ezt a sorozatot. Nem azért, mert lehetett nagyokat vigyorogni rajta. Inkább a karakterek jelleme, traumái, tettei voltak számomra érdekesek. Az ember szinte lubickol a jellemekben, emberi tulajdonságokban. Mindenkinek van legalább egy rázós defektje, mellyel képtelen (vagy nem is akar) szembenézni. És most, hogy kicsit szakmaibb szemmel néztük a sorozatot, nézzük könnyedebben! Adott egy nárcisztikus, hedonista, alkoholista – fogalmazzunk úgy, hogy – életművész, aki gazdag, sármos, imádja a nőket, a nők is őt (bár ha agyoncsapnak sem értem, mi vonzó Charlie-ban, azt meg pláne nem értem, hogy melyik nő akarna férjhez menni egy akut alkoholistához). De elkanyarodtam... szóval.... több»

Ha van film, amit mindenkinek látnia kell... Nos, ez az!
Desmond Doss élt, lélegzett, valós személy volt. Ő volt a legendás fegyvertelen katona. Egy igazi hős, aki egy fiatalkori traumától indíttatva megfogadta, hogy mások segítésének fogja szentelni az életét. És így is tett. Templomba járt, önkéntes munkákat végzett. Ez még önmagában nem is lenne annyira kiemelkedő, ugye? Hiszen sokan vannak ugyanígy. Azonban Doss a II. világháborúban Okinawa partjainál (a történelem egyik legvéresebb csatájában) 75, igen... hetvenöt (!) katonatársa életét mentette meg. Méghozzá úgy, hogy megtagadta a fegyveres szolgálatot. (Szól a fáma egyébként lehetségesen 100 megmentett életről is.) Megjegyzem, ez a fegyvertelenségi döntése nem tiszteletet, hanem ellenszenve... több»