JRD

Mindig meg tudok lepődni az emberek fantáziáján... és ez alól a Kiút története sem volt kivétel. Kevés sorozat egyike, amely a harmadik évad óta lebegteti a kérdést a nézők előtt: vajon valaha bárki is ki tud innen szabadulni? Bár adódik a kérdés, hogy a lelkes rajongók meddig bírják még cérnával ezt a nyitott kérdést. És vajon meddig bírják a történet szereplői, akik lassan az őrület határán vannak? Mert a város fogva tartva őket nemcsak a bátorságukat (vagy félelmeiket) teszi próbára, hanem az erkölcsüket is. Az éhezés, az egyre növekvő feszültség lassan mindenkire kihat. Ám hogy valaha is ki tudnak-e szabadulni... nos... talán a negyedik évadban végre megtudhatjuk. Addig azonban marad a k... több»

Eredeti hanggal megnézni remek élmény volt. Ez az évad kellően para, de nem gyomorforgató, és Jessica Lange alakítása (mint a legtöbb esetben) itt is kiváló. Kevés színésznő egyike, akik X évesen is állatira dögösek tudnak lenni úgy, hogy nincsenek agyonplasztikázva. Ám visszakanyarodva a történetre! Adott egy ház, amit kísértet járta helynek tartanak, múltjában rejtélyes és bizarr halálesetekkel. Ebbe a házba költözik be egy család. És a beköltözésükkel újra megkezdődnek a furcsa történések, melyeket még furcsábbá tesz a lekezelő és acélmosollyal rendelkező szomszédasszony. Hogy mi lesz a történet vége, ha már az eleje is halállal kezdődik? Nos, nézd meg, és majd megtudod! Szóval filmre fel... több»

Túl kiszámítható. Érdeklődéssel ültem le megnézni, de lelkesedésem egy idő után alábbhagyott, és már csak a kíváncsiságom hajtott, hogy megtudjam, ki a hunyó... Annak ellenére, hogy annyira egyszerű a sztorivezetés, hogy szinte biztosan tudod. Sőt, lassan ítéletet is mondasz felette... Bevallom, volt egy jelenet, amikor viszont elszorult a szívem. Amikor a lány tusolt... és tudod, hogy mi történt. Nőként megfordult a gyomrom, és a kezeim ökölbe szorultak. Persze vannak benne jellemek és jellemtelenek, nagy szavak és nagy csalódások is, de mégsem egy filmművészeti remek. Viszont egyszer simán megnézhető. Ám ne hallgass rám! Nézd meg, és majd eldöntöd magad! Szóval filmre fel, és jó szórakozás... több»

Az 1976-os Ómen előzményfilmjéhez nagy elvárásokkal ültem le. Nos... mondjuk ez állati nagy hiba volt. Számomra a történet elég hatásos pár perccel kezdődött, de aztán az izgalom szépen lassan elhalványult, majd a film végére csak kósza emlék maradt. Mégis élvezettel néztem végig. Tudom, tudom, ez ellentmondás, de mit csináljak. Az Ómen-filmek generációjához tartozom, így élt bennem egy alapérzés és elvárás. Ám amikor levetettem magamról az elvárásokat, és csak filmet néztem, nos, akkor tök jól elvoltam. Szerintem nézd meg, és majd kiderül, hogy te melyik csoporthoz tartozol. Szóval filmre fel, és jó szórakozást!

A kiszámítható szirének
Eleinte azon gondolkodtam, hogy miért pont ez a minisorozat címe. Aztán ahogyan belemélyedtem az amúgy nem odaszegez a fotelbe történetbe, úgy rájöttem, hogy a cím találó. A történetben adott egy testvérpár (ki így, ki úgy dolgozza fel a gyermekkor traumáit) és egy érdekes típusú, szinte már éterien nyugodt nő, akit képtelen vagy beskatulyázni. Egyszerűen nem érzi az ember, hogy milyen a természete. Mert amit lát, az szürreális és hihetetlen. Ahogyan azonban halad a történet, rájössz, hogy itt vonzások és taszítások történetét látod. Mintha szirének dala delejezné meg az embereket. Néha szinte röhejes egy-egy szereplő is (lásd a három dámát). Ám hiába kiszámítható, hiába szól aláfestő zenéne... több»