Aaron

Háborús-thriller-horror-akció (80%)
Egészen különleges helyet foglal el a filmes műfajok között az Overlord, Julius Avery filmje. Az eleje egy háborús mozi, majd misztikus thrillerbe vált át, aztán jön a horror rész, a legvége meg akciófilm. Így a műfaja: háborús-thriller-horror-akció. Gagyi is lehetne ezek alapján, de nem az mert jó a rendezés, színvonalasak az akciók és tűrhetőek az alakítások is. A főbb karakterek: Ford tizedes (Wyatt Russell), Boyce közlegény (Jovan Adepo), Chloé (Mathilde Ollivier), náci tiszt, azaz Wafner kapitány (Pilou Asbaek). A lényege: a normandiai partraszállás kezdetén egy csoport amerikai katonának le kell rombolnia egy épületet, melynek tornyában német adóvevő-állomás működik. Így éjjel ledobják... több»

Herman Wouk csak jó történeteket írt
Herman Wouk az egyik kedvenc regényíróm és a Zendülés a Caine hadihajón című regényét kétszer is elolvastam. Az évek során a kedvencem lett és felruházott egy érdekes életbölcsességgel is: gyorsan felismerem a rossz vezetőket. Mivel pedig egész életem során CSAK rossz főnökeim voltak, sok tapasztalatot szereztem ezen a területen. Ebben a filmben (és történetben) a rossz főnök Philip Queeg kapitány, aki kicsinyes, gyáva és még sunyi is. A produkció, mely 1954-ben készült azt mutatja be, hogy a második világháború alatt, hogyan tudott lázadásig zülleszteni egy hadihajót egy tehetségtelen kapitány. Meglepő módon Queeg-et Humphrey Bogart alakítja, aki leginkább hősies, romantikus és pozitív alak... több»

Kémfilm, vigjátéki elemekkel (80%)
Nehéz hova tenni műfaját és stílusát tekintve is Guy Ritchie 2015-ös kémfilmjét, mely kicsit vígjáték, kicsit akciófilm és kicsit kémtörténet is. Két dolog teszi különlegessé: egyrészt a hidegháborús környezet (hiszen a 60-as években járunk, konkrétan 1963-ban), másrészt a három főszereplő játéka, ők: Alicia Vikander, Henry Cavill és Armie Hammer. Ami az elsőt illeti: nálam jelesre vizsgázott a film, mert totál 60-as évek feelenget okoznak az épületek, autók, ruhák és minden más is. A nyitó jelenetben konkrétan egy trabant versenyez egy Wartburggal (ami ráadásul a régi típusú, kerekített változat). A három említett szereplő is jó alakítást nyújt, leginkább Alicia Vikander. Engem ezzel a film... több»

A két főszereplő miatt megéri megnézni
Érdekes, hogy elsőre nem tetszett, másodjára viszont igen. A két főszereplő: Ana de Armas és Chris Evans régi kedvenceim, és miattuk nézhető az egész történet. Maga az alapsztori kissé bugyuta: adott egy csinos nő, Sadie (Ana de Armas), aki bár különleges és mozgalmas életet él, egy nap valami hétköznapi kalandra vágyik. Összejön a kisvárosi farmerrel, Cole-lal (Chris Evans) egy romantikus délutánra (és éjszakára). A férfi meghódítja Sadie-t, viszont a nő másnap szőrén-szálán eltűnik. Cole nem bír beletörődni a dologba, és üzenetekkel bombázza, majd azt is elhatározza, hogy utána megy Angliába. Bár a tesója ellenzi, útra kel, és meg is érkezik Londonba. Itt azonban nagy meglepetés várja: elr... több»

CGI krokodilok
Nem tudom megítélni, hogy az aligátorok vagy krokodilok (a kettő közti különbség sem tiszta számomra) mennyire okos állatok, és hogy milyen a természetes viselkedésük, de ebben a filmben gyanús dolgokat csinálnak, melyek természetellenesnek tűnnek. A főszereplő Haley (Kaya Scodelario) az édesapjához készül, aki a válást követően egyedül él és a tengerparthoz közeli nagy családi házat próbálja meg felkészíteni a viharra. Ám kicsit elkésik: mire odaér, a hurrikán jócskán tombol. Apja ráadásul csak nehezen kerül elő, a ház alatt fekszik sebesülten. A sérülését egy aligátor okozta (ezt a szót használja), mely méretes és még a ház alatt tanyázik. Apa és lánya ott rekednek tehát, ám közben a tombo... több»

Az egyik legjobb Predator-mozi (85%)
A történelmi múltban játszódik a cselekmény: 1719-ben járunk a leendő USA területén (mely ekkor még meg sem alakult). A középpontban egy fiatal komancs lány áll, Naru (Amber Midthunder), aki nagyon szeretne bizonyítani a férfiak világában. Főleg a vadászképességeire büszke, ám a többiek lenézik, mert nő. A film első harmada arról szól, hogy betekintést kapunk Naru törzsének életébe és megismerjük a lányt. Egy nap a Földre érkezik egy Yautja, aki picit máshogyan néz ki, mint a többi Predator-filmben. Sisak helyett valamiféle koponyát visel. Naru felfigyel nyomaira, de mint máskor, most sem hisznek neki, amikor kimondja, hogy egy idegen jelent meg az erdejükben. Mégis belebotlanak, és a legels... több»

Depresszív film
Végiggondolva nem tudok ezen kívül másik olyan filmet említeni, melyben minden karakter depressziós volna. Szó szerint mindenki. Depressziós a főszereplő, Henry Barthes (Adrien Brody), aki óraadó (beugró) tanárt alakít egy nem túl jó hírű középiskolában, depressziósak a kollégái és a diákjai is. Sőt még az a bombázó tanárnő is, akit Christina Hendricks alakít. Közben ugyan kapunk életbölcsességeket és valóban jó alakításokat is, de a pesszimista, depresszív hangulat végig nem múlik el. Nem rossz film, de kicsit túltolják az öngyilkos légkört.

Guy Ritchie sem a régi
Előfizettem a Prime-ra, ott jött szembe velem ez a film, és rögtön lecsaptam rá a rendező, Guy Ritchie miatt. Korai filmjei ugyanis, mint a Blöff, a Smoking Barrels és a Sherlock, nagy kedvenceim (és nálam ezek 5 csillagos filmek). De a helyzet az, hogy Ritchie sajnos már nem a régi, és mióta elhagyta az 50-et, sokkal gyengébb mozik fűződnek a nevéhez. Ez a filmje is illeszkedik a sorba. Az alapsztori egybites (a második világháború idején játszódik egy kis kémcsapattal, mely afrikai és egyéb bevetéseken próbálja meg kiiktatni a nácik U-boot bázisait és támogatóhajóit), de az alakítások halványak. Látszólag pedig jó kis csapatot hoztak össze (Henry Cavill, Alan Ritchson, Eiza Gonzalez), mégi... több»

Nehéz komolyan venni
Nem tudom, létezik-e olyan filmes kategória, hogy horrormese, de a Ne oldozz el! oda tartozna (már ha volna ilyen). Ugyanakkor a rendezés (Alexandra Aja), el kell ismerni, hogy nem rossz, és Halle Berry is kihoz mindent a karakteréből. Csak épp maga a sztori és a script meseszerű. Adott egy ház egy kísérteties erdő kellős közepén, ahol egy nő és két kisgyerek él. Soha nem hagyhatják el a házat, mert ha megteszik, akkor azonnal zombiszerű emberek jelennek meg, és nekikesnek. Viszont arra rájönnek, hogy ha hosszú kötelekkel a házhoz kapcsolódnak, akkor egy-egy kötélnyi távolságra (akár 20-25 méterre is) eltávolodhatnak. Többnyire persze élelemért mennének el, mert ez a legfőbb gondjuk: állandó... több»

Csak a kegyetlenkedés, semmi más
A csonttemplom sajnos nem tudta újra jó irányba terelni a 28 évvel később elrontott történetszálát és stílusát, sőt, inkább tovább gyengítette az egészet. A 2026-os új részben a túlélő kisfiú bandatag lesz (azoknál, akikkel a 28 évvel később című filmben futott össze a sztori legvégén). Persze bizonyítania kell rátermettségét, ami nem túl fair módon zajlik, hiszen egy nála jóval nagyobb fiúval teszik össze élet-halál küzdelemre. De csodával határos módon nyerni tud, és így a banda tagja lehet. Innentől a kis galeri sorsát követhetjük nyomon: kegyetlenkednek, gyilkolásznak mindenfelé. Közben a doki megszelídít egy alfa zombit, de sajnos nem túl hihető az sem. A legnagyobb gond azonban az, hog... több»

Halle Berry zseniális alakítása
John Ottman 2003-as thrillere nagyot szólt annak idején, és még ma is meghökkenti azt, aki bevállalja. Bár az amerikaiakat nem nyerte meg (az IMDb-n most is csak 5,8 ponton áll), Európában nagyobb siker fogadta. Nekem nagyon tetszett, mert ez a film képes arra, amire csak az alkotások 10%-a: igazi meglepetéseket okoz. Ráadásul Halle Berry hatalmas alakítást nyújt benne (Miranda Grey pszichológusnő szerepében). A sztori szerint Miranda élete egy nap kisiklik: maga is ápolttá válik, mert férje megölésével vádolják és azzal, hogy megőrült. Hosszú út vezet számára addig a pontig, ahol képes lesz átlátni, mi történik körülötte valójában. A Gothika sok horrorelemet tartalmaz, néhol vérfagyasztó. ... több»

Túlzó és túljátszott kissé
Nem tudom, lehet-e valakinek 23 személyisége, de az mindenképp gyanús, hogy Shyamalan filmjében ezek tudnak is egymásról. A legtöbb helyen azt olvastam, hogy vannak disszociatív személyiségzavarban szenvedők, akiknek néha lehet több tucat személyiségük is, de ezek soha nem tudnak egymásról. A James McAvoy által eljátszott karakter, Kevin Wendell Crumb esetében a 23 személyiség nagyon is tud egymásról. A főszereplő egy meghasadt embert alakít, akinek némelyik személyisége nagyon veszélyes, míg másik vicces vagy teljesen ártalmatlannak tűnik. Egy nap fiatal lányokat rabol el és tart fogva egy elhagyatott épületben (egy állatkerti gépház alagsorában). Kevin többször bevadul, de áldozatai közül ... több»

Horrorsztori az 1959-es Gyatlov-rejtélyről
Bizony, nem most volt 1959. február elsejének éjszakája, amikor egy bizonyos Igor Gyatlov vezette 10 fős kis hegymászócsapat tagjai furcsa halált haltak az Urál-hegységben. A holttestek egy része radioaktivitást mutatott, az egyiknek az orra, a másiknak a nyelve hiányzott, és mindannyian menekülés közben eshettek el és halhattak meg. A kommunista Szovjetunió vezetése titkosította az anyagokat, amelyeket aztán 1990-ben oldottak fel. De a rejtélyre azóta sem jött rá senki. Azaz a hivatalos indoklás szerint lavina okozta halálukat, ami természetesen nem indokolja a furcsaságok többségét. Az esetről 2013-ban készült egy meglepően jó horrorfilm, Renny Harlin rendezésében. A film egészen elképeszt... több»

Többször újranézhető kedvenc
Most, hogy már tudjuk: idén megjelennek új Walking Dead-évadok, még ha spin-offok is (Dead City 3. évad és Daryl Dixon 4. évad), érdemes újranézni az eredeti 11 évadot az elejétől kezdve. Én neki is kezdtem a nyár elején, és most vagyok a negyedik évad újranézésénél, de végigmegyek az egészen. Mondjuk a 9. évadtól nem biztos, hogy folytatom, mert az utolsó 3 évad szerintem már nagyon gyenge, kb. onnantól, hogy Rick kiesik a szereposztásból. Nekem azért jön be nagyon az egész, mert minden rész izgalmas. A másik, hogy nagyon jók a karakterek, bár Negan soha nem jött be, szerintem megjelenése (a 7. évadtól) elrontja a sorozatot. Ami azonban sokszor bosszant, hogy szinte soha nem törekszenek arr... több»

Csúcsra járatott izgalmak
Szeretem a menekülős, horrorszerű túlélős filmeket, főleg ha hihetőre és izgalmasra készítik őket. A Csúcsragadozó Baltasar Kormákur rendezésében szerintem egy hihető sztori, amihez két kiváló színészt alkalmaztak: Charlize Theront és Taron Egertont. Mindkettejük számára új lehetett az ilyen típusú szerep, mert eddig nem nagyon vállaltak el hasonlókat. Főleg Taron Egertont volt érdekes kopasz, kigyúrt rosszfiúnak elképzelni, hiszen eddig szinte csak pozitív karakterekben láthattuk, sőt kissé gyerekes szerepekben (mint Töki a Kingsman-filmekben). Nagy pozitívuma a filmnek az is, hogy Ausztrália nemzeti parkjaiban forgatták, lenyűgöző vízesések, sziklaszurdokok és erdőségek, folyók mentén. Bár... több»

Krimiből horrorba megy a cselekmény
Nagy meglepetés volt ilyen szerepben látni Sydney Sweeney-t. Paul Feig filmje ugyanis egy lassan építkező és végül horrorjellegűvé váló, különleges történetet mesél el, melyben a főszereplő Millie (Sydney Sweeney) kiszolgáltatott helyzetből előbb elnyomott, majd harcra kész karakterré válik. Millie fiatalon követ el valamit (meggondolatlanul), így börtönre ítélik. Szabadulva nehezen talál munkát, pedig nagyon szeretne házvezetőnő lenni egy kedves családnál. Meg is találja Winchesteréket, akik végül felveszik. Ám napról napra több gyanús dolog derül ki, melyek nagy része arra utal, hogy a ház úrnője, Nina (Amanda Seyfried) skizoid problémákkal küzd. Ám jön egy nagy fordulat, és a néző ráébred... több»

Magas a gagyiságfaktor
Nagyon ritka a jó sci-fi, mert legtöbbször a forgatókönyv más műfajok felé viszi a cselekményt (és a film egész jellegét), vagy mint ennél a filmnél is történt: elkomolytalankodják az egészet. A Hail Mary-küldetésnél már maga az alapprobléma őrült nagy gagyiság: apró élőlények (asztrofágok) falják fel a csillagokat. Többek közt a Napot, amely mellesleg több millió fokon ég. Hogy lenne erre képes egy élő organizmus? Ez olyasmi, amit senki nem vesz be. Aztán a következő zöldség: a Föld megmentésére egy hétköznapi gimnáziumi fizika tanárt kérnek fel. Őt alakítja Ryan Gosling. A harmadik ökörség: főhősünk eljut a célpozícióba, és ott találkozik egy idegen életformával, mellyel villámgyorsan megt... több»

A gyermekkora miatt lett ilyen
Antoine Fuqua filmje ad némi magyarázatot arra, hogy miért lett olyan Michael Jackson, amilyen: különc, infantilizált, pedofíliával megvádolt és barátok, társak nélküli. A főszerepet Jaafar Jackson kapta, aki külsejét tekintve is nagyon hasonlít az énekesre. A film válasza a feltett kérdésre pedig: Michael Jacksont valószínűleg furcsa gyermekkora és apja tette különc emberré. Az apát Colman Domingo alakítja, és játékát maximális elismerés illeti. Karaktere negatív, a kiskamasz Michaelt valóságos terror alatt tartotta, folyamatos gyakorlásra kényszerítette, és gyakorlatilag nem engedte gyereknek lenni. Válaszul Michael zárkózott fiú lett, nem akadtak barátnői, barátai, csak az állatokkal és a... több»

Ellenvélemény
Olvasva a véleményeket a port.hu oldalon és itt a Mafabon is, általában 10-ből 8 vagy 9 is inkább dicséri a Nolan-féle Odüsszeiát. Ellenvéleménnyel alig találkozni. Álljon akkor itt egy a szabad véleményalkotás jegyében (az 1789-es Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata alapján, melynek vonatkozó része így szól: 'A gondolatok és vélemények szabad közlése az ember egyik legértékesebb joga; ezért minden polgár szabadon szólhat, írhat és nyomtathat…') Nolan filmje 90 százalékban követi Homérosz művét, ám nem érezni törekvést arra, hogy valódi üzeneteket is átadjon. Persze vannak belemagyarázások (mint például hogy Kirké a férfiakat disznóknak látja és azzá is változtatja), de valójában nem nagyon... több»