A kutatások – azt hiszem – nem fedik a valóságot. Nem tudják azt, hogy az ember milyen életkörnyezetben és ciklusban van épp. Bizonyos viselkedéseket ugyan le tudnak mérni, de a fontos dolgokat, mint pl. azt, hogy minden embernek más és más jelleme és más karaktere van, nem. A nagy átlagról meg nem is beszélve, hiszen ez is megdől, ha azt mondjuk, hogy a szerelem mindenkinek mást jelent, ad, vagy épp másként dogozza fel. Ahány ember van, annyi szerelem létezik, és ezt mindenki másképp élni meg, vagy tapasztalja meg. A szerelem olyan dolog, ami mindenkiben ott van. A párkapcsolat már egy olyan állapot, amikor bizonyos kötődések megmutatják a szerelmeseknek, hogy ő az igazi, és ha ez nem teljesedik ki, akkor ez ellaposodhat, vagy el is tűnhet. Az, hogy egy romantikus film megnézése a partnerünkkel milyen érzelmi, testi vágyat indít el bennünk, ez megint relatív, de az biztos, hogy hatással lehet ránk. Szerintem főleg a női nem tudja jobban beleélni magát, és igényelni azt az érzést, amit lát vagy elképzel. A férfi nem ugyan okulhat ezekből a filmekből, de az életben a női lélek és természet, mint tudjuk, kiszámíthatatlan... :) Szóval ezek a filmek egyrészt jót is tehetnek, másrészt okozhatnak sérüléseket, súrlódásokat, és ha a kapcsolat nem elég erős ahhoz, hogy ezeket átértékeljék, akkor viszont szép lassan jönnek az apróbb, majd a nagyobb problémák... Amiket vagy közösen megoldanak, vagy magukban zárnak és őrzik, őrlődnek rajtuk az idők alatt. A szerelem nem egyszerű, de olyan csodálatos lehet tőle az élet, amit érdemes minden nap átélni, és örülni minden olyan kis apró dolognak, mint érintés, egy kis mosoly, és ezek a kis apró gesztusoktól, mozdulatokból olyan erős kapcsolat alakulhat ki, ami kiteljesíti mindazt, amire vágyunk. Nincs olyan akadály, amit ne tudnánk leküzdeni, együtt sírunk, nevetünk és éljük az életet, a mindennapokat, és nézzük a romantikus filmeket, és a kapott külső hatásokat szinte el is feledve csak magunkra, a családra figyelve egy szép életet élhetünk meg, ami kiteljesedhet a családban, barátokban, és közvetíthetjük a világban, hogy boldogok vagyunk. Szerintem a romantikus filmekkel kapcsolatban, ha adnak is valamilyen impulzust számunkra, mindig is a megtapasztalás lesz az az igazi, változásértékű benyomás, érzés, amit át akarunk élni, és megkapni az élettől, és ez mind olyan dolog, amit nem egy film fog adni nekünk, hanem az, hogy ezt mi, saját magunk hogy alakítjuk ki. Mindenkinek vannak álmai, vágyai, és ha azt nézzük, mindenki élete egy film, amiben van romantikus rész, drámai, és sorolhatnám, de így kerek az élet. A szerelmet megbecsülni kell, mely olyan dolog, ami az életben ad olyan dolgokat, érzéseket, amiket ha jól kezelünk, és olyan társunk van, aki szintén velünk egy hullámhosszon éli meg ezt, akkor olyan filmben lehet részünk, amit vásznon soha nem fogunk látni, csak megtapasztalni. Üdv, Yosi