Sokszor hallottam már erről a filmről, de valahogy sosem éreztem rá készen magamat, hogy megnézzem. Eddig. Érdekes élmény volt. Hogy véresen komoly dolgokról beszél, az kiderül az elején abból, hogy itt az emberi életnek nincsen értéke. Persze háború van, mitől is lenne... Aztán elkezd kibontakozni a cselekmény. Ha nem is romantizálva, de viszonylag ártatlanul, szinte már-már erotikusan indul, és azon kapod magad, hogy bizonyos pontokon te sem tudod kivonni magad a hatása alól, hiába szégyelled. Aztán eljön az a pont, ahol már nem ettől érzed magadat kényelmetlenül, hanem, mert a film már túlfeszítette a húrt. De persze nincs megállás, végig kell menni a palettán, irgalomra a néző sem számíthat. Érdekelne, milyen hatást válthatott ez ki a hetvenes években. Furcsa, hogy valaki már akkor ilyen éles szemmel látta, merre tart a világ, miközben mi ma már teljes természetességgel élünk a mindent behálózó szexipar bűvöletében. Elidegendve, a saját (vagy inkább belénk ültetett) vágyainknak élve. A szélsőségek, fétisek már közel sem számítanak olyan kiütközőnek, mint pár évtizeddel ezelőtt. A szexualitás csak látványos látlelete társadalmunknak, de túlmutat önmagán. Azt gondolhatjuk, van egy hatalmas különbség a film és jelenünk között: az erőszak, a hatalommal való visszaélés ott alapvető. Biztos, hogy mi nem vagyunk megerőszakolva hasonlóképp? Nem volt kellemes élmény a film, csak becsületből néztem végig, de most, hogy kezd leülepedni, sokkal jobban értékelem.
Sokszor hallottam már erről a filmről, de valahogy sosem éreztem rá készen magamat, hogy megnézzem. Eddig. Érdekes élmény volt. Hogy véresen komoly dolgokról beszél, az kiderül az elején abból, hogy itt az emberi életnek nincsen értéke. Persze háború van, mitől is lenne... Aztán elkezd kibontakozni a cselekmény. Ha nem is romantizálva, de viszonylag ártatlanul, szinte már-már erotikusan indul, és azon kapod magad, hogy bizonyos pontokon te sem tudod kivonni magad a hatása alól, hiába szégyelled. Aztán eljön az a pont, ahol már nem ettől érzed magadat kényelmetlenül, hanem, mert a film már túlfeszítette a húrt. De persze nincs megállás, végig kell menni a palettán, irgalomra a néző sem számíthat. Érdekelne, milyen hatást válthatott ez ki a hetvenes években. Furcsa, hogy valaki már akkor ilyen éles szemmel látta, merre tart a világ, miközben mi ma már teljes természetességgel élünk a mindent behálózó szexipar bűvöletében. Elidegendve, a saját (vagy inkább belénk ültetett) vágyainknak élve. A szélsőségek, fétisek már közel sem számítanak olyan kiütközőnek, mint pár évtizeddel ezelőtt. A szexualitás csak látványos látlelete társadalmunknak, de túlmutat önmagán. Azt gondolhatjuk, van egy hatalmas különbség a film és jelenünk között: az erőszak, a hatalommal való visszaélés ott alapvető. Biztos, hogy mi nem vagyunk megerőszakolva hasonlóképp? Nem volt kellemes élmény a film, csak becsületből néztem végig, de most, hogy kezd leülepedni, sokkal jobban értékelem.