Anyám és más futóbolondok a családból

Második alkalommal néztem meg, és most is nagy hatással volt rám. Egy család életét követi végig a huszadik századon. Korabeli háborús felvételekkel igazán élővé vált a film. Szépen sikerült.

Sokkal jobb film is lehetett volna, mivel nem lett így nem is tudok semmi jót mondani rá. Nagy elvárásokat támasztottam a filmmel szemben lehet ez is az egyik buktatója a dolognak.

Talán inkább egy fényképalbum. Évszázadnyi emlékezet. Érdekes keverése az archív felvételeknek és a filmnek. A montázsokon – direkt – látható, hogy a szereplő nincsen ott, de a karaktere ott volt. Legelőször a Vígszínház egy régebbi darabja, az Össztánc ugrott be a filmről. Ahogyan a Vígszínház oldalán írják: „Korok változnak, évtizedek sűrűsödnek be a színpadon; és a táncterem zárt világába minduntalan betör a történelem.” Fekete Ibolya mozijában persze nem az ország, hanem egy család életét követhetjük a történelmen és a família erős asszonyának költözködésein keresztül. 92 éve alatt huszonhétszer költözött. Akkor és oda, amikor és ahová a sors vagy a helyzet kergette. Mint cseppben a tenger, úgy látható az életeken keresztül a magyar történelem. Remek színészek, erős alakítások. Érdekes rendezés, és nagyszerű fényképezés. Megható, felkavaró és elgondolkodtató dráma. Ajánlom!

Láttam már jobb családi/történelmi áttekintést Magyarország elmúlt századáról, egyet említek, a Napfény ízét, az a film sokkal tartalmasabb. Ez az események humoros oldalára próbál koncentrálni, de a humor egyáltalában nem jellemző a megidézett évtiz... Többedek magyar történelmére. A színészi játék sem annyira kiemelkedő, Ónodi Esztert pedig nehezen tudom elviselni. Az archív filmbejátszások jók, a legszellemesebben megoldott animáció pedig a trianoni határok kialakulásának jelenetsora. A szenilis nagymamát játszó lengyel öregasszony helyett találhattak volna magyart is.

Tetszett ez a film. A mi fiunk kölyke ezért nagyon rosszat nem akarok mondani. Nagyon szépen összeszerkesztették a régi felvételeket az újjelenetekkel. A film által beleshetünk a nehéz viszonyokba és láthatjuk hogy nem vott azért akkor sem annyira e... Többgyszerű ahogyan azt sejtik a fiatalok. A szereplők is helyt álltak. Ha fiatal volt a karakterük akkor olajozottan könnyeden mozogtak de ha idősödtek akkor elővették a rozsdás mozgást. A vége volt csak számomra nem kielégítő csak, amúgy teljesen nézhető.

Korrajz az előző 100 évből. Vagyis nem is rajz, csak skicc. Bele-bele enged szagolni az adott évtized atmoszférájába, kissé felületesen, de szórakoztatón. A hangulatot megfogni kiváló, jók a színészek, maga a film egésze kissé darabos, de sebaj. Feelgood. "Egy család zivataros évtizedeiből."

A szüleimmel néztem, szerintük ez a korszak ennyire lagymatag volt. Én inkább nézhetetlennek nevezném. A vége meg aztán lol. Többet vártam tőle, talán itt rontottam el.

Nem mindennapi igaz történet, de valahogy nem tudott lekötni. Hiányzott belőle valami.

Semmit nem hallottam róla, véletlenül „szaladtam bele”. Örülök a találkozásnak, mert nagyon tetszett! Igazi érzelmi hullámvasút nagyszerű színészekkel, és nem utolsósorban néhány történelmi eseményt is sikerült árnyalni számomra.

Gyönyörűen felolvasták a szereplők a szövegkönyvet. Én mondjuk szívesen megnéztem volna egy olyan változatot, ahol megpróbálják eljátszani a szerepüket. Ha egy könyv lenne az alapja, mondanám, hogy a rossz adaptáció tipikus iskolapéldája, de így simán csak egy rossz film.

Kedves, megmosolyogtató és elszomorító családregény a magyar történelem elmúlt századából. Külön örömem, hogy három szereplő is a Miskolci Nemzeti Színház tagja. :)

Valós problémákat és történelmi eseményeket, nehézségeket felvető dráma. Érdekes és magával ragadó a cselekmény. A színészek hitelesen alakítanak, igényes film.

A nyereményjátékotoknak hála volt szerencsém megnézni. Az előzeteshez képest nem igazán adott újat, amit kicsit sajnáltam, és összességében is inkább dokumentumfilm érzésem volt, mivel mint játékfilm annyira nem állt össze (kicsit sok a régi jelenet ... Többbevágás, és a jelenkori szál története sem ad igazi keretet). A szereplő gárda betalált, Ónodi Eszterre mintha ráöntötték volna ezt a szerepet, Básti Juli is nagyon jó, Danuta Szaflarska pedig egyszerre tündérien aranyos öreg néni és zseniális színész. Gáspár Tibort sajnos a történet eleji jelenetekhez kissé idősnek találtam, hiába hozta ő is a karaktert. Vannak nagyon aranyos beszólások, jól összerakott jelenetek, és van min gondolkodnia utána az embernek, még ha a befejezés megoldása nem is lett a kedvencem. Összességében egy kicsit darabos, de szerethető, néha könnyezős, néha nevetős film lett, 4 csillagot megér!

A 20. század Magyarországon.