Ezt nevezem úgy, hogy kortárs komikum. Amikor a mesék kiszabadulnak az őket évtizedek (évszázadok!) óta rabságban tartó didaktikus, moralizáló komolykodás alól. Amikor végre vannak igazán jó és rossz tulajdonságai is a szereplőknek, és a mellékszereplők se sablonfigurák többé, hanem a való életből vett karakterek.
Ez egy nagyon jól kitalált mese :) nagyon örülök, hogy elkészítették :) elég sokszor megnéztem már :) kár,h csak egy félórás folytatást készítettek hozzá :/ :)