A félelem utcája 1. rész: 1994

Ez akkora ökörség, hogy a vége felé már tetszett is. Valaki írta előttem, hogy olyan szürreális, vígjátékszerű dolog, ezzel egyetértek.

Középiskolásként, a 90-es években szerettem a slashert. Közösségi élmény volt. Szünetekben, lyukasórákon jó volt kibeszélni ezeket a filmeket. A bénaságait, a jó csajokat, a jól vagy rosszul sikerült trükköket, effekteket, ki hol sz*rt be. 40 fölött ... Teljes kritika

Közel egy éve halogattam már a Netflix horror-trilógiáját, ennek oka végtelenül egyszerű: egyáltalán nem tudott megfogni már az előzetese sem. Aztán persze akaratlanul is belefutottam egy-két véleménybe, amiben finoman szólva, nem voltak elragadtatva... Teljes kritika

Nekem tetszett. Pörgős és kifejezetten jó benne az, hogy visszafelé halad a történet, hiszen a második és a harmadik rész az adott rész előzményeit mutatja be. Szerintem érdemes megnézni, és ha már mást nem is, jó kis kikapcsolódást ad a film. Szóval filmre fel, és jó szórakozást!

Az a baj, hogy sokan nem olvasgatnak igazi pszichológiai jellegű könyveket, írásokat; maga a történet zseniális lenne. De ez a trilógia csak a rejtett LMBTQ agymosás. Félreértés ne essék, semmi bajom a melegekkel! De most a szexualitás az magánügy vagy közügy? Ha magánügy, akkor miért kell ezt beleerőltetni mindenkibe? Régen jöttek évekkel ezelőtt a szegény rabszolga, mártír színes bőrűek témájú filmek, csupán a tömegpszichózis létrehozása volt a cél a mostani migránshullám elfogadtatása céljából. Na nem megyek bele ebbe, mert akkor egészen a Bibliáig vissza tudnék menni az okfejtéseimmel, és oda lyukadnánk ki, hogy pont a jó oldal bukott el minden háborúban... Kíváncsi leszek, megjelenik e ez a véleményem, kíváncsi vagyok, hogy van-e joga a magamfajta embernek a szabad véleménynyilvánításhoz, bár nem mentem bele dolgokba, de ez nagyon vékony jég. Maga a film kalandos, pörgős, de a fent említettek miatt nekem 1 pont a 10-ből. Pacsi.

A három részt egyben érdemes elbírálni, értékelni, mert szorosan összekapcsolódnak. A történetben volt feszültség és dráma, és jól előkészítette a következő részt.

Színtiszta LMBTQ propaganda a fiataloknak. Ahogy azt a Netflixtől már megszokhattuk. Óvakodjatok tőle! Én szóltam előre.

R. L. Stine művéből a Netflix égisze alatt született meg az adaptáció, melynek első része egy tini slasher horror keretein belül vezeti fel a boszorkányról szóló legendát, amely a hátterét adja a gyilkosságoknak. Izgalmassá teszi a lassan kibontakozó rejtély, miközben meglehetősen bevállalós módon hullanak a szereplők. A színészek egytől-egyig kiválóak, valamint remek érzékkel adagolja mind a feszültséget, mind az információkat. Engem Stephen King műveire emlékeztetett a cselekmény összetettsége, és éppen ez emeli ki az átlag horrorfilmek közül.

Tipikus, a most menő retróhullámot meglovagolni próbáló, neonfény áztatta tinislasher. Semmi új, milliószor lerágott csont, itt-ott egy-két logikai hiba, ésatöbbi, ésatöbbi. Aki még nem látott hasonlót, annak lehet, hogy élvezetes lesz, de amúgy kidobott két óra. A folytatásai pedig még rosszabbak.

Jó kis retró horror, nem váltja meg a világot, valószínűleg nem lesz olyan kultusza, mint a Sikoly-filmeknek, de abszolút a jobbak közül való. Aki látott már néhány Z kategóriás horrorfilmet, az meg tudja becsülni ezeket a próbálkozásokat, aki meg ne... Többm, az gondolja nyugodtan azt, hogy ez a legrosszabb. Megyek a következőre, irány 1978. 7/10

A részek előrehaladtával egyre jobbak lettek a filmek, mert ugye egyre jobban összeállt a fejekben a történet. Ez sikerült a leggyengébbre. Nekem abszolút nem hozta a 90-es éveket, és a történet is dadogott.

Amit ígér a film, azt meg is adja a nézőnek. Kellemes szórakozás, megéri megnézni.

Semmi sem emlékeztetett a 90-es évekre. Akik csinálták ezt a filmet, fogalmuk sincs a stílusról, zenékről és hangulatról. Egy elpocsékolt lehetőség.

Nagyon kíváncsi voltam a filmre, de egy hatalmas csalódás volt. A 90-es évek gyilkolós horrorjait akarja utánozni, de nagyon gyengén teszi, egyáltalán nem kapta el a kor hangulatát.