Lángelmék

80%-ban bárgyú, 20%-ban alpári: ez a Lángelmék receptje. Gyakorlatilag egyetlen értékelhető poén sem volt benne. A szereplőket színészeknek még véletlenül sem nevezném – a film többi összetevője pedig még ennyi szót sem érdemel. Mikor vége lett azon morfondíroztam, miért is néztem végig. Józan ész szerint ezt 10 perc után ki kellett volna kapcsolnom. Aztán arra jutottam, hogy ebben része volt annak, hogy ez egy elvileg megtörtén estet mesél el, de főleg egy amolyan filmes Stockholm-szindróma lehet a magyarázat. 1/10.

Egy szórakozásra tökéletesen alkalmas, ha nem várunk tőke sokat a sztori a humoros stílusban előadott akció szállal leköti a nézőt, és sokat lehet rajta nevetni. Egyébként kevés eredeti poénnal rendelkezik, és mind a történetet,mind a karaktereket tekintve unalmasan sablonos.

Szeretem Sudeikis karakterét és Kristen Wiig is egyre több vígjátékot dob fel egyediségével. A stílusa a filmnek is nekem való pont, úgyhogy mindenkinek ajánlani tudom.

Nem tudom elhinni, hogy a dolgok így történetek. Voltak ellentmondások, amik nem tették hihetővé a sztorit. De valami alapja azért mégis csak volt a sztorinak...

Vannak jó pillanatai, de igazából teljesen súlytalan vígjáték, ami ha nem megtörtént eseményt dolgozna fel, akkor még ennyire se figyeltek volna fel rá a nézők.