Mortal Kombat

Hát ez tizenéves korban, a 90-es években is igen gagyinak hatott. Van egy-két jobb effekt benne, de ennyi. Összességében egy kupac.... Szóval ez igen gyengére sikeredett már a 90-es évek technikáihoz képest is. Mai szemmel nézve pedig ....hagyjuk...

Paul W. S. Anderson rendezésében a videojáték-adaptációk egyik legismertebb darabja, amely egy egyszerű, de lendületes harcművészeti fantasy történettel idézi meg a játék sajátos világát. A film stílusa erősen 90-es évek hangulatát árasztja, sötétebb... Több látvánnyal, emlékezetes zenével, kultikussá vált harci jelenetekkel és gyakran önironikus, parodisztikus elemekkel, amelyek bármilyen „gagyiság” ellenére is sajátos bájt adnak a műnek. A cselekmény lineáris, a karakterek (Liu Kang, Sonya Blade, Johnny Cage, Raiden és Shang Tsung) egyszerűek, de szerethetőek, igazi főgonosz-hőscsapat dinamikával, noha a személyes motivációk és fejlődés inkább játékszerűek, mint komplexek. A színészi játék Christopher Lambert, Bridgette Wilson és Cary-Hiroyuki Tagawa vezetésével hol túlzó, hol rutinos, de Tagawa antagonista alakítását sokan kiemelik. A forgatókönyv egyszerű, de szórakoztató; a rendezés helyenként kreatív koreográfiát, máshol logikai rendezetlenséget mutat. Objektíven a film technikai szempontból és dramaturgiájában erősen korhoz kötött, azonban szubjektíven, nosztalgiával és humorral visszanézve is szórakoztató. Fő célközönsége a harcművészetes, retró akció- és játékfilmek rajongói, valamint mindenki, aki vevő a „guilty pleasure” élményekre.

Nem vagyok nagy rajongója a játéknak, de a film, az tetszett. A küzdelmek jól meglettek koreografálva, és a színészeket is jól válogatták össze.

A Mortal Kombat máig nem kapott méltó filmadaptációt, bár a többi förmedvény közül még ez nevezhető a legjobbnak. Persze a látványa iszonyú gagyi mai szemmel, de egyszer azért végig lehet szenvedni.