Napok romjai (1993)

Anthony Hopkins és Emma Thompson remekbe szabott alakítása, az érdekes történet, a briliáns párbeszédek egy különleges világba vezetnek be. Hopkins ragyogóan játssza el a „szolgák főnőkének” a szerepét, aki mindig tökéletességre törekszik, és csak idős korára döbben rá, hogy az élet elment mellette. Az előttem hozzászólók már szinte mindent elmondtak a filmről, ezért csak egy részletet említenék meg: a film végén a galamb „kiszabadítása” egyféle jelképes kárpótlás a komornyik számára...

Anthony Hopkins nagyon jó szerepet alakít benne és a többiket sem szabad leírni ebben rendkívül egyedi hangulatú alkotásban.

Anthony Hopkins az a színész, aki bármit és bárkit el tud játszani hitelesen. Hitelesen, és itt ez a lényeg, mert itt is elhiszem róla, hogy ő egy igazi főúri komornyik. Megható és gyönyörű film, amiben Emma Thompson igazán méltó partnere Hopkinsnak.

Az ötéves kora óta Angliában élő japán származású (tavaly óta Nobel-díjas!) író regénye alapján készült adaptáció. A film hősei Mr. Stevens, a főkomornyik, (Sir Anthony Hopkins) és a feléje gyengéd érzelmeket tápláló új házvezetőnő (Emma Thompson). A kor, amelyben a történet nagy része játszódik az az időszak amikor Angliában még volt egy olyan arisztokrata réteg, akik a náci Németországgal való megegyezést tartották a helyes útnak. Mr. Stevens gazdája összejöveteleket szervez a hasonszőrű gondolkodók számára, amely társadalmi esemény nagy erőpróbát jelent, és teljes odaadást kíván a ház összes alkalmazottjától. A főkomornyik hivatása megszállottja, csak az élteti, hogy minden gördülékenyen, a szokásoknak és a hagyományoknak megfelelően történjék. Nincs magánélete, egyetlen életcélja a tökéletes szolgai szerepkör vállalása, átélése. Nincsenek érzelmei, ezt az apjától örökölte, aki szintén a ház alkalmazottja, de idős kora már nem teszi alkalmassá erre. Túl a történeten a film igazi mozgatórugója a színészi játék. Elképesztő színészi brillírozást mutat be a két főszereplő, mindketten a színjátszás legmagasabb fokozatát jelenítik meg. A film sok egyéb értéke mellett (fantasztikus fényképezés, nagyszerű sooundtrack, tökéletes koridézés, etc.) „csak” ezért a momentumért is érdemes volt újranéznem ezt a James Ivory-rendezést.

Szép és kerek történet, a hossza és a műfaja ellenére sem untatott, nézette magát. Anthony Hopkins remekül formálta meg a komornyik Stevens karakterét, aki egész életében a tökéletességre törekedett munkájában minden kérdés és kétely nélkül, miközben... több» a polgári élet örömei és az országot formáló történelmi események elhaladtak mellette. Emma Thompson szintén jó Miss Kenton, illetve a két fő karakter közötti párbeszédek talán a film legerősebb jelenetei.

Ezúttal az eredeti filmcím és a magyar fordítás is elképesztő módon találó. Bár a magyar nyelv – sajátos kifejezőerejénél fogva – sokkal jobban utalhat egy rendkívül magával ragadó érzelemvilággal megtöltött történet miliőjére és mondanivalójára, kis... teljes kritika»

Nekem nagyon tetszett a sajátos hangulatvilága. Lassú film, de egyáltalán nem vontatott. A komornyik és a házvezetőnő karaktere egészen kiváló.