Barátnőt felveszünk

Néha leült a film, és pár jelenet erőltetettnek tűnt. :-( Többet kellett volna foglalkozni az egésszel, gondolom, azt hitték, hogy a főhős majd megmenti a filmet, de sajnos nem.

Nagyon tetszett a két főszereplő traumáinak átláthatósága és párhuzama. Ahogy mindketten majdhogynem ugyanattól rettegtek. A megnyílás intimitásától. De amíg a srác ezzel együtt kizárta az élet szórakoztatóbb oldalát is, addig a lány „pusztán” a köze... Teljes kritika

Véletlenül ültem be erre a filmre, mert a randipartnerem ezt akarta megnézni, én pedig nem jártam utána annak, hogy pontosan mire vett jegyet, bár Jennifer Lawrence nevét azonnal kiszúrtam a stáblistán, amikor beültünk a moziba és elhelyezkedtem székemben. Kicsit meg is nyugtatott ez a felfedezés (mármint az, hogy ő a főszereplő), mivel szeretem a színésznő filmjeit. Aztán megkezdődött a vetítés, én pedig egyre elborultam arccal szemléltem a látottakat. Elvben vígjáték, de nevetni sehol nem sikerült rajta. Inkább kínos, sőt több helyen ízléstelen az egész. Jennifer Lawrence most is gyönyörű és szexis (bár mindig is volt a személyiségében valami alpári, ami az interjúiból rendre le is jön), azért azt nem gondoltam volna róla, hogy ekkora gagyiságot is bevállal. De sajna túl van karrierje első szakaszán, már valószínűleg annyira nem válogathat a szerepek között. A főszereplő srác annyira fejletlen (külsőre és agyilag), hogy inkább gondolnám tizennégy évesnek, mint tizenkilencnek. Az egész kicsit inkább Ödipusz-komplexusos fordított liliomtiprás, mint szórakoztató vígjáték. Értékelésem: 55%. (Az is csak azért, mert Lawrence tényleg klassz nő.)

Volt egy nagyon hasonló sztorit feldolgozó film 2006-ban, a címe Anyám nyakán (Failure to Launch). Abban a főszerepet Sarah Jessica Parker és Matthew McConaughey játszották. Az valahogy sokkal ízlésesebb és poénosabb volt. Ez a jelenlegi változat a szülők által felbérelt barátnőről szerintem nagyon gáz. A főszereplő srác tizenkilenc (de tizennégynek látszik), vasággyal ha negyven kiló, és ráindul érdekből egy harminckét éves bombázó. A szülők bérelik fel, hogy férfit faragjon a fiúkból. Kicsit gusztustalan, de amellett valahogy szürreális is az egész. A fiú megtestesíti a mai tizenéves nagykamaszokat: semmi férfiasság, zéró vagánysággal. Aztán jönnek a viccesnek szánt jelenetek, semmi humorral. Az egyikben Jennifer Lawrence anyaszült meztelenül ver laposra a tengerparton pár fiatalt. Valahogy nem szexi és nem is jópofa. De az ember végignézi, hátha lesz valami eredeti. De nem. A film megmarad a középszint alatt. Értékelésem 25% jóindulattal, leginkább azért, mert némely jelenetben nagyon csinos Az éhezők viadal filmekben nagyot alakító és jobb napokat látott Jennifer Lawrence. Ez a legtöbb jó, amit a filmről elmondhatunk.

A felénél járok, és nem tudom, hogy fogom végigcsinálni, de végigcsinálom. Egyfolytában kínos érzéseim támadnak a film nézése közben. Jennifer Lawrence valami plasztikai sebészeti balesetet szenvedett, vagy szétitta az arcát, nem tudom, de nehezen fogadtam el ezt az új kinézetét. Mint Zalatnay a börtönben. Rettenet poénok, gyíkfejű hülye gyerek főszereplő... Na és az egész sztori... Ha tanárnő lenne, akkor ezért Amerikában simán lecsuknák, itt meg elvileg röhögnünk kellene. És akkor ejtsünk pár szót a jó dolgokról. 32 percnél becsúszott egy tényleg jó poén, amin konkrétan felröhögtem. Jó dolgokat írtam többes számban? Bocs, nem voltam pontos, egy már megvan, a többin gondolkoznom kell még. Update I.: megvan a másik: a Maneater feldolgozás 56 percnél faxa lett nagyon. Adok is rá egy harmadik csillagot. Aztán nehogy utólag megbánjam. Update II.: De, megbántam. Viszont még legalább kétszer felröhögtem a film folytatásában, az már minimum három. De minden hiába, elég lesz az a két csillag. Apró észrevétel: Nem tudom, Montauk, NY milyen árszínvonallal rendelkezik, de a főszereplőnk barátai Floridába terveztek gazdasági okokból „kivándorolni”, ő maga meg a szintén nem a legolcsóbb Kaliforniába. Arra tippelek, hogy Montauk lehet a New York-iak Balatonfürede, vagy ilyesmi.