A Hail Mary-küldetés

Nem gondoltam volna, hogy egy űrben játszódó film ennyire feel-good lesz. A Hail Mary-küldetés valahogy egyszerre nagy blockbuster és tök emberi történet. A látvány epikus, de a legjobb része az, ahogy a karakterek között kialakul a kapcsolat. Kicsit cheesy néha, de pont ezért működik.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Közepesen szórakoztató film, feleslegesen túlnyújtott, fantázia nélküli, előre megjósolható cselekménnyel. Az első 15 percben már-már reménykedtem, de csalódtam, és a vége előtt 20 perccel már nagyon mehetnékem volt. A főszereplő ugyan kitörhetett vo... Többlna a skatulyájából, de sem a cselekmény, sem a szereplő alakítása és kinézete nem engedhette (maradhatott volna kevésbé "szép"), hogy kilépjen a szórakoztató, bugyuta szépfiú kategóriából. Egy hétvégén egy streaming szolgáltatónál megnézni, miközben bealszol, tökéletes, de moziba ezért nem érdemes elmenni. Őszintén fájó, hogy ha egy európait akarnak ábrázolni, valahogy mindig egy tipikus orosz nővel próbálják ezt megtenni (lásd: "német" expedícióvezető), és minden negyedórában muszáj egy valójában könnyedén orvosolható problémát katartikus zenével aláfestve ríkató élet-haláltusává varázsolni, miközben a film többi része gagyi pongyola.

A Hail Mary‑küldetés számomra a remény és a kitartás radikális metaforája: egy olyan vállalkozás, ahol az emberiség a végső pillanatban is képes erőt találni a cselekvéshez. A történet ereje abban rejlik, hogy a tudományos felfedezés izgalmát összekö... Többti az emberi kapcsolatok törékenységével. A küldetés egyszerre szól a túlélésről, az önfeláldozásról és arról, hogy még a legkilátástalanabb helyzetben is lehet értelmet találni. A küldetés így nemcsak sci-fi kaland, hanem mélyen emberi utazás is.

A Hail Mary-küldetés simán az egyik legszórakoztatóbb sci-fi mostanában. Ryan Gosling végig viszi a filmet a hátán, és a humor meglepően jól működik még a világvége-hangulat közepén is. A látvány brutális, de ami igazán működik, az a furcsa barátság a sztoriban. Egyszerre vicces és meglepően megható.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Sajnos nagyon rövid leszek... Az év legjobb sci-fi filmje (csak szólok: április van, miről beszélünk???), olyan izgalmas történet, legjobb színészi teljesítmény stb. ... Nagy várakozással (inkább unalomból - péntek este meló után) rászántam magam, de... Több... 15 perc nézés után semmi! Végképp nem fogott meg semmi! Csak egy pár apróság: felébred, nem emlékszik semmire (ez még elmegy), beül a kapitányi székbe, felhangzik a pilóta érzékelése - azonnal felugrik, hogy "nem, nem vagyok pilóta" (viccnek szánták, gondolom, de annyira gyerekesnek tűnt...). Egy középiskolai tanárt (vagyis őt) keresik meg, hogy elemezze azt a bizonyos részecskét (miért nem valamilyen tudós csoport???), nagy felfedezés - aztán "csórikám, elpusztult" aranyköpés (viccnek szánva - ismét nem volt nevetséges...). Aztán eltűnt a 3 részecske, bemegy a sötétbe, bejelenti, hogy 3 helyett 4 van, és "apák lettünk" - ismét viccnek szánva (megint nem nevettem). Ezen a ponton abba is hagytam, mert már nagyon sok és gyermeteg volt ez a sok "beszólás". Az ember egy komoly sci-fire készül, és ezt kapja... Hol van ez a film mondjuk egy "Csillagok között (Interstellar)" alkotástól, ami sokkal komolyabb alkotás gagyi viccnek szánás nélkül!? Ég és Föld... Hát ennyi (mégsem lett annyira rövid értékelés)...

Nekem nagyon tetszett a film. Rengeteg film készült már ilyen űr témában, de ez mégis kicsit más volt. A főszereplő remek alkotást nyújtott, mert ha azt vesszük, a film idejének többségében egyedül volt, és mégis élvezhetővé tette a filmet nekünk, né... Többzőknek. Nekem külön tetszett a kis “űrlény”; nem gondolták túl azt a kis kőszerű lényt, mégis szem, száj stb. nélkül érzelmeket tudtak neki adni, amit át is tudott adni nekünk, nézőknek. Összességében nagyon jó film volt, és még így is, hogy több mint két órás volt, az egész élvezhető volt, nem unta el az ember magát egy percig sem. Ilyen filmeket kéne többet gyártani!