Vannak azok a filmek, amik tele vannak ugyan dramaturgiai hibákkal, de a sodró lendület elfeledteti a nézővel, hogy ezeken okvetetlenkedjen. Vannak azok, amik annyira túltolják a trasht, hogy pusztán ettől szórakoztató nézni őket. És végül vannak azok az alkotások, amik romantikus múltidézésükkel kellemes nosztalgiát váltanak ki a nézőből és végülis minden ügyetlenség megbocsátható emiatt. A Rambo V – Utolsó vér sajnos egyik csoportba sem tartozik. Több
Röpködnek a végtagok, omlanak a belek, gurulnak a levágott fejek. Ez a szakasz juttatja eszünkbe azt a Rambót, akit ismerünk és szeretünk, és kétségtelenül megdobja az élvezeti értéket, ám épp ezért óriási veszteség, hogy Slynak egészen eddig a pontig petrezselymet kellett árulnia. Nem méltó hozzá, és nem méltó a karakterhez sem. Több
Rambo halott. Van helyette egy fáradt, megalkuvó Sylvester Stallone, aki a film végén látható stáblista alatt még mozgóképes sírkövet is állít annak a karakternek. Több
A Rambo - Utolsó vér kicsivel több, mint a Szupercella akármelyik folytatása, mert sajnálatos módon csak azok minőségét képes megidézni, nem mellesleg megütni, és csak azokkal lehet majd egy lapon emlegetni. Több
A Rambo V: Utolsó vér legnagyobb problémája, hogy Ramboként akarják eladni, de minden látszat ellenére nem az. Én csak egy öreg cowboy-kalapos fickót láttam végig, aki sokat beszél, mereng, moralizál, és ha úgy esik, kiéli szadista hajlamait. Az én Rambom nem ilyen, ő csak akkor beszél, ha kell, akkor is leginkább tőmondatokban és nem frázisokat pufogtatva. Az én Rambom katonai ruhát hord, nem beszél spanyolul, nem eszik késsel-villával és nem matat áldozatának a nyílt sebében, hogy így bírja szóra (bár kétségkívül ez a mű legerősebb jelenete). Több
