Az élet napos oldala (2017)

Nekem végig olyan érzésem volt, mintha a „Szomszédok” svéd változatát láttam volna, nem számítva az életszínvonal különbséget. Erőltetett, közhelyes párbeszédek, ostoba poénok, csak azért néztem végig, mert reméltem, hogy a látottakhoz képest a következő jelenet csak jobb lehet. Nem lett! Amennyiben ilyen nívójú sorozatok mennek a svéd TV-csatornákon, egyáltalában nem sajnálom, hogy „Svédország messze van”. A svédek a többi skandináv nemzethez hasonlóan maradjanak a thriller készítésnél, ahhoz nagyon értenek, de a vígjáték csináláshoz vajmi kevés affinitásuk van.

Na elérkezett az az idő, hogy a francia filmekhez hasonlóan a svéd filmipar is elkezdi a sótlan, filmek gyártását. A négyzet-nél azt hittem, hogy csak melléfogás volt, de ez a film bebizonyította, hogy ők is rátértek a könnyebb útra. Arra az útra, ahol nem kellennek jó színészek, jó rendezés és jó történet. Ez a film nagyon felszínes, tele van klisékkel.

Én eléggé hiányérzettel néztem végig a filmet, nem fogott meg, pedig nagyon igyekeztem. Nincs semmi bajom ezzel a műfajjal, de valahogy egyszerűen nem kötött le. A karakterek kissé sablonosak, és talán pont ez az, amiért nálam ez a film annyira felejthető.

Nem egy eget rengető alkotás, de egy kellemes délutáni mozizáshoz, filmezéshez abszolút ideális. Engem teljesen kikapcsolt, és főként azoknak tudom ajánlani, akik valamilyen könnyed szórakozást keresnek.