Vakság

Tegnap este megnéztem ezt a filmet, nem néztem róla előzetest sem, a történetet sem ismertem, csak annyit tudtam, kik játszanak benne. És ez a film... Ebben aztán volt minden! Nagyon nem azt kaptam, mint amire számítottam, de ez nem feltétlen rossz, sőt! Az első dolog, amire ki szeretnék térni, a film iszonyatosan nyomasztó, egyszerűen egy idő után már nem jó nézni, én is ezt éreztem közben, mert olyan képsorokat kap a néző, mintha tényleg ő maga is ott lenne a többi emberrel. Hangulatban is iszonyat erős, és annyi üzenet van benne, sorolhatnám, de a néző maga nyissa fel a szemét azzal kapcsolatban, mit akar üzenni a film. És a társadalomkritika is nagyon-nagyon telitalálat, nagyon fontos dolgok ezek, bizony! Még tetszett az, ahogy a lepukkant várost ábrázolták, tényleg, mintha apokalipszis lenne, és mint posztapokaliptikus film is működik, azt kell mondanom. A színészek is nagyon jól alakítanak, mindenki, de tényleg, és a zenék is szerintem nagyon jók voltak. Elgondolkodtató film, és a film közben is az járt a fejemben, hogy egy átlagember hogy reagálna arra, hogy hirtelen nem lát? Mennyire nem akarunk mi ezeknek az embereknek a helyében lenni, és vajon a kormány tényleg csak a jót akarja mindig (nagyon nem)? Úgyhogy, én ajánlom, fantasztikus film!

Érdekes szemszögből közelíti meg a film a most aktuálisan kialakult karantén témát. Tetszett, hogy nem nagyon húzták el az elejét, néhány megbetegedésre kitértek, de az elég is volt, hogy a lényeget kiszűrjük, miért is alakult ki ez a helyzet. Magára... Több a megbetegedésre nem igazán kaptunk magyarázatot, és a gyógyulásra sem. Amilyen váratlanul jött a kór, úgy ment is. Engem igazából nem zavart a dolog. Nem tudhatjuk, meddig mennénk el hasonló helyzetben. Megdöbbentő volt látni, milyenné válhat az ember, még ilyen helyzetben is mindig van, aki uralkodni akar mások felett. Szerintem Julianne Moore jól játszotta az elején még aggódó, később már inkább csak túlélni akaró nő szerepét. Mark Ruffalonak nem volt különösebben kiemelkedő szerepe, az ő karaktere volt a realizáló, orvos lévén próbálta kézben tartani a dolgokat. Hasonló filmet láthattunk már dráma kategóriában, a mondanivalójuk is hasonló, úgy gondolom lehet kiút, bármilyen reménytelennek is tűnik egy helyzet.

Sajnos az a helyzet, hogy ennél minden tekintetében csak sokkal jobb, feszesebb és drámaibb filmeket hoztak már létre, amik azt a kérdéskört járják körbe, hogy hogyan fordul ki önmagából az ember, ha lehull róla a társadalmi máz (pl: Hasadás, 10 Clov... Többerfield Lane, Köd stb.). Ez a film ilyen tekintetben nagyon erőtlen, és leginkább feleslegesnek érzem. Sőt, én nem tudok azonosulni ezzel a hülyeséggel, hogy egy olyan betegség támadja meg az embereket, ami csak és kizárólag egyetlen szervet tesz tönkre. Nevetséges és komolyan vehetetlen.

Az emberek java egész életében néz, de nem lát. Máris minden hogy megváltozik, ha a valódi látást nélkülözni kell. Rögtön megszűnik az egyén fogalma, és előtérbe kerül az egymásra utaltság. Csak így lehet élni és túlélni. Manapság nagyon aktuális. Erősen tanító jellegű film. Talán az első helyezett az általam eddig látottak közül a témában. Nagyon megfogott. Ajánlom.

Nem mondanám, hogy a megszokott, modern, pörgős dráma. A hangsúly a mondanivalóra összpontosul, ahol nem maguk az események a fontosak, hanem az érzések és a gondolatok.