Sniper

Kanadában egyre több mély mondanivalójú, jó minőségű dráma készül, ezek sorát gyarapítja az Amikor Dolly Parton volt a mamám is. Csak ajánlani tudom, kellemes másfél órás kikapcsolódást biztosít.

szódával elment

Hát, gyerekek szerintem igazán fergeteges az egész film. Igaz, hogy nem hozza vissza az előző rész eredeti hangulatát, de ez nem is baj. Sem elvárás nem kell, hogy legyen, meg hát a filmes konvenciók is megváltoztak Egyszóval mindenkinek csakis ajánlani tudom.

Jó, jó, de azért nem dobtam hátast tőle. Persze, hogy keretbe zárjuk a dolgokat, a Batman v Superman szerintem rossz volt, az Öngyilkos osztag pedig minősithetetlen. Az Aquaman ezekhez képest egy szép nagy lépés a jó irányba. Ezért nem tudom, hogy milyen értékelést adjak. Közepesnél jobb, de négyes már kimondottan jó filmeknek jár (ötös a klasszikusoknak vagy az év legjobbjainak). Akkor legyen az, hogy most értékelem az erőfeszitést és a helyes irányt, és legyen az Aquaman egy 4 csillagos mozi. Mindentől függetlenül, kikapcsolódni vágyóknak abszolút jó szivvel ajánlható.

Mivel az egész film "csak" a Béres Csepp feltalálásának körülményeire, és Béres József meghurcoltatására összpontosít, kicsit túlzásnak éreztem a kétórás játékidőt, főleg, hogy néhány jelenet kifejezetten szájbarágósra sikerült. De mivel valóban hitelesen jeleníti meg a korban uralkodó viszonyokat, én a magam részéről elnéző vagyok. A remek színészi játék, különösen Gáspár Tibor alakítása a helyére billenti a mérleget, végső soron egy (újabb) jó magyar filmet köszönthetünk.

Régóta tervezem végig járni az El Camino zarándokutat, ezért nagyon megörültem, amikor megláttam ezt a filmet. Azt hittem, valóban az El Caminoról szól, mint például a Vándorút című film. Ezzel szemben Amerikában utazgatnak... Ok, végülis az útkeresés, elveszettség érzése benne van, én is hasonló okok miatt akarok zarándokolni.

Nem árt, ha az ember rendelkezik alapvető történelmi ismeretekkel a cselekmény megértéséhez, mert a film nem ad magyarázatot semmire. De talán még enélkül is képes mély nyomot hagyni az emberben, mert zseniálisan jeleníti meg azt a fájdalmat, amit a 20. századi Németország eseményei hagytak az emberek lelkében.

Bevallom, kissé csalódtam ebben a filmben, szerintem ekkora kaliberű problémákat, mint amilyenekkel a színésznőnek szembe kellett néznie, kicsit mélyebben, hitelesebben kellett volna filmre vinni. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy Jill Clayburgh volt a megfelelő választás a szerepre, persze, nincs jobb javaslatom, szóval... mindegy is, lényeg, hogy maradt bennem egy kis hiányérzet.

Ennek a sorozatnak egyetlen hibája van, az, hogy túl rövid. Az elején kicsit nehezen bontakozik ki a cselekmény, de utána szinte magába szippantja a nézőt. Igazi remekmű, amire már nagy szükség volt.

Szerintem ez az ötvenes évek filmjeinek egyik legjobbika, szatirikus és kedves történet, úgy kritizál egy sajnos még ma is létező jelenséget (állami vagyon sikkasztása), hogy közben nem mutogat ujjal senkire, de azért egyértelmű az üzenete.

Szűk másfél órába is bele lehet sűríteni egy izgalmas történetet. Eredetinek nem mondanám, de olyan jól egyensúlyba hozták a drámát és a krimit, hogy egy egész izgalmas film kerekedett ki belőle. Nem vagyok nagy skandináv film rajongó, számomra túl "hideg" a stílusuk, de ennek a filmnek kifejezetten jó tett a dinamika és az "üdeség".

Ellen Burstyn mintha erre a szerepre született volna, még a hideg is kiráz tőle. Nagyszerű film, ajánlom mindenkinek, aki nem a megszokott sablonokra vágyik.

Abszolút kellemesen csalódtam ebben a filmben, szerintem amellett, hogy fantasztikusak az alakítások, egy igencsak fajsúlyos témát dolgoz fel, egyszóval minden adott hozzá már alapból, hogy ne csak sikeres, de jó film is legyen. Bár a sztori néhány ponton kissé leül, mégis azt kell, hogy mondjam, hogy nekem ez a film egyszerűen egy hatalmas élmény volt, így csakis ajánlni tudom!

Nagyon érdekesen közelíti meg az erőszakot a film. Nem a nemi erőszak és gyilkosság brutalitását domborítja ki, hanem azt, hogy erkölcsi értékek sérültek, s ezáltal a gyászolók értékrendjében is lyukat ütött az elkövető. A korábban jámbor apát a bosszú hajtja, de közben engesztelést keres Istennél és templomot ígér neki. Nem vagyok vallásos ember, úgyhogy ezt a részét nem tudom átérezni, de a lélektani ábrázolás mindenképp zseniális a filmben.

Hát, a Hitchcock-féle verzió sokkal érdekesebb, de aki azt nem ismeri, annak szerintem ez a feldolgozás is tetszeni fog. Másra helyezi a hangsúlyt, de teljesen korrekt, nincs hibája.

Gyönyörű film egy meg nem értett kislányról, aki nem érzi meg magát a felnőttek agyonszabályozott világában, végül a drámaórán sikerül felszabadulnia, és szinte más gyerekké változik. A felnőttek gyakran elfelejtik, milyen volt gyereknek lenni, rengeteg problémának ez a fő forrása. Erre és sok mindennapos problémára is felhívja a figyelmet a film.

Sokan lehúzták ezt a filmet, de nem értem miért, szerintem teljesen vállalható, sőt, kimondottan szórakoztató lett. A poénok bőven ültek, volt is belőlük elég, látszott, hogy az egész stáb élvezte a forgatást, és végig nevettük a filmet. Jó volt. Engedjétek el a Robin Williams féle jumanjit, ez nem az a film, egész más, de teljesen rednben van.

Másfél órányi tömény szenvedést okozott a film. Előrelátható minden egyes perce, néha értelmetlennek éreztem az egészet. TV előtt bambulásnak megteszi, de ajánlani nem igazán tudom.

Lássuk be, Gene Hackman és Willem Defoe alakítása tartja az egész koncepciót. Nem annyira izgalmas maga a film cselekménye, bár a hangulata nekem nagyon bejött.

Bár nem egy világbajnok sztoriról van szó, a kivitelezés, az akciójelenetek és Charlize Theron úgy jó, ahogy van. Én a hibái ellenére is baromira élveztem, felőlem jöhet a folytatás!