Nem tudom, mennyi a valóságtartalma a látottaknak, de megdöbbentem. Az egész szentté avatási hajcihővel kapcsolatban inkább nem írom le a véleményem. A film szerintem semmi extra, megnéztem, tudomásul vettem, hogy ilyen is volt (?), az eseten még rágódom kicsit, de különösebben nem csigázott fel.
Az alacsony költségvetés eléggé rányomta a bélyegét a filmre, pedig Mundruczó Kornél jó pár filmjében bizonyította, hogy jó érzéke van a szokatlan témákhoz. Nem rossz ez se, de számomra a cselekmény túlságosan élettelen volt, és sajnos a gyenge alakítások csak még jobban rontottak a látottakon. Engem ez most nem győzött meg, de nem akarom senkinek a kedvét szegni, szerintem érdemes adni neki egy esélyt.
Ladj Ly karrierje szépen ível felfelé, ez a filmje ismét lélegzetelállítóan hiteles és megdöbbentő lett. Generációk sebei, az elveszettség érzése hatja át az egész produkciót. A befejezése pedig olyan keményen mellbe vág, hogy egyhamar nem lehet elfedni a látottakat.
Igazi remekmű ez a film, hidegrázósan jó lett.
Hitelesen hat a történet, erősek a karakterek, különösen a főszereplőt alakító Esben Smed nyújt remek alakítást, de Berthelsen is nagyszerű. Negatívumot nem is tudnék kiemelni, tökéletes.
Nekem ez a film valahogy nem állt össze. Próbál szépen játszani a műfajokkal, de sajnos az a pár valóban értékes jelenet nem teszi valóban élvezhetővé.
Nem mintha csak a Disney-től várná az ember, hogy igazán méltó módon adaptálja a nagy klasszikus meséket, de azért ennyire nem kellett volna alámenniük a készítőknek. Ez az animáció rémgyenge, szerintem teljesen alulmúl mindenfajta elvárást. Ilyenkor nem is értem, mi is lehetett a cél, a sztori ugyanis adott, és az egész produktum olyan, mintha csak egy olcsó költségvetésű valami lenne...pedig egy kis kreativitással bőven ki lehetett volna még mit hozni a történetből.
Ken Loach újabb remek drámával rukkolt elő, melynek központi témája a kisemberek problémája. Szerintem témájában és hangulatában is nagyon hasonlít a három évvel ezelőtti filmjéhez, az Én, Daniel Blake-hez, ami engem kissé csalódásként ért. Sose jó, ha egy rendező megfeneklik a bevált sablonok világában. Ettől eltekintve viszont el kell ismernem, hogy minőségi darabbal bővült a műfaj.
Érdekes hangulatú film, kissé lassú, vontatottan haladunk előre. Érdekes volt, hogy a flaschbackekben is a "jelenlegi" Emile jelenik meg, nem a múltbeli, fiatalabb. Nem biztos, hogy volt benne ilyen szándék, de nekem úgy jött le, mintha arra utalna, hogy a múlt szubjektív. Nem egy tipikus családi dráma, bennem hagyott egy kis ürességet, de most a pozitív értelemben. Gondolkodásra késztetett, nem tudom kiverni a fejemből.
Egy ilyen témához azért nem ártott volna egy-két durvább jelenetet is belerakni a filmbe. Ezenkívül végig hiányoltam a rendőrség erősebb fellépését. Ok, ellepte hat gyerek a várost. És?! Tudomásul vesszük és rettegünk néhány tizenévestől ahelyett, hogy a törvény emberei előállnának valami épkézláb javaslattal. Lehet, a könyvben kerekebb a történet, a film viszont elég sutára sikerült.
Agnés Jaoui és Jean-Pierre Bacri neve ismerős lehet a francia filmek kedvelői között, akinek nem, annak nagyon ajánlom a páros korábbi filmjeit. A Pezsgő és macaron ismét egy kellemes felüdülés, amit jó szívvel merek ajánlani.
Minden tekintetben nélkülözhető film. A karakterek teljesen közönyösek maradtak számomra, egyikük sem szimpatikus. A párbeszédek sehova nem vezetnek, a rendezés is mintha kicsúszott volna Stephen Moyer kezéből. Gyorsan csináljunk egy filmet hatása van.
66 Bekötött szemmel (1975)