Nem rossz vígjáték, hatalmas előnye, hogy európai hangulatú, vagy inkább olaszos, és ebből adódóan életvidám. Sokban különbözik a hollywoodi alkotásoktól, de képes hozni ugyan azt a színvonalat. A történet eredetinek mondható, de sajnos a karakterek nincsenek alaposan kidolgozva. A film vicces, szórakoztató, hibáival együtt is élvezhető.
Nekem ez a legjobb pörgős, laza, könnyed akcióvígjáték. A színésznőket nagyon jól eltalálták ezekre a szerepekre, keresve se lehetne jobbakat találni. A zenék is hatalmasak, Bill Murray meg egyenesen feledhetetlenné teszi az egészet.
Sajnos a folytatás még csak meg sem közelíti az első részt. Nem sikerült sem annyira viccesre, sem annyira izgalmasra, mint a korábbi rész, pedig az sem volt sokkal jobb egy átlagos komédiánál. A szövegkönyv erőltetett és a helyzetkomikumok sem nevettetőek.
Imádom ezt a két pupákot, de ebben a filmben kissé hanyagul szabták alájuk a forgatókönyvet. Nem lesz ettől rossz a film, meg viccesnek is mondható, csak éppen nem fergeteges.
Ez egy abszolút élvezhető romantikus komédia, ami nem próbálkozik igazán grandiózus lenni, de a maga középszerűségében is egy nagyszerű alkotás. A romantikus komédiák klasszikus receptje szerint készült, van két erőteljes karakter, vannak célok és bonyodalmak, de valójában ez csak egy aranyos mese.
Imádom a H.G. Wells klasszikusokat. A regényeit is faltam valamikor és az ezekből készült filmeket is. Nincs az az elcseszett filmes feldolgozás, ami elrontaná a hihetetlen ős scifi érzést, amit a nagy írótól kölcsönzött.
A House egy olyan sorozat volt, melynek egyre növekedett a színvonala. Míg az első évadok csak a szokásos egy betegség/rész sémára épültek, az utolsó három már egészen drámai volt, ahol a karakterek magánélete sokkal hangsúlyosabb szerepet kapott. Nekem ezek jobban bejöttek, így ha átlagolnom kéne, akkor ez egy 4-es.
Hát sajnos a Támad a Mars! inkább lett egy nagy költségvetésű gagyi, mint egy értékes komédia. Burton túlrendezte ezt a filmet, ami egy ilyen szegényes forgatókönyvnek meg végképp nem áll jól. Talán mára már a rendező is elfelejtette, de szerintem mindenki más is, aki valaha látta.
Seth MacFarlane az egyik nagy kedvencem, a Family Guy egész egyszerűen zseniális, épp ezért volt csalódást keltő a Ted, mert nem tudta hozni azt a színvonalat, amit az FG évek óta, epizódról epizódra hoz. Akit érdekel a rendező munkássága, ne a Ted alapján ítélje meg. Számomra kicsit lehangoló volt ez a film, de lehet, hogy én tettem túl magasra a mércét. Akárhogy is, ez legfeljebb is csak egy közepes komédia.
Egy szájbarágós amerikai mesét, ami természetesen arról szól, hogy bármi lehet belőled, mint azt annyiszor és olyan változatos formában megkaptuk már az Újvilágból, most az ázsiai kultúrkörbe helyezték, és a cseresznyevirágon, a kígyón és a sárkányon kívül mi, az ami ebből nem hiányozhat? Hát persze, hogy a tündibündi, kerekded pandamaci. Imádom az amerikai logikát. És kaptunk egy ugyanolyan nyálas és ostoba tanmesét, mint eddig, csak most selyemköntösben.
Valóban eljárt az idő fölötte. Érdekes és jól megcsinált, hatásos film lehetett a maga korában. Mostani szemmel nézve erősen érezteti hatását a színpadiasság, a naiv sztori, az elnyújtottság. Mindezek mellett azt mondhatom, hogy egészen nézhető maradt a többi hasonló korú darabbal összevetve.
Teljesen hétköznapi vígjáték, amibe sikerült beletenni néhány jó egysoros poént. A film maga vidám és tempós, jól l tudja kötni az ember figyelmét. A történet nem különösebben szól bármiről is, de ez egy komédia esetében bocsánatos bűn. A cselekmény néhány részlete megjósolható, de az emberi reakciók meglepőek és viccesek. Megéri megnézni.
A poénok azért nem mindig átütőek, és néha van az egésznek egy furcsa bugyutasága, amit nem vártam volna a filmtől, azt hittem, az ilyeneket azért jobban hozzáértő emberek csinálják. Nagy átlagban nem nézhetetlen, de akkor sem 5 pontos.
Én nem láttam az 1974-es filmet, de ez nem lett valami nagy dobás. Nézhető, van benne pár poén is, amin el tud mosolyodni az ember, de semmi extra, semmi ütős. Adam Sandler hozza azt, amit megszoktunk tőle, a rendező pedig igyekszik egy pörgős, izgalmas filmet nyújtani, mégis mindez kevés ahhoz, hogy a középszerű filmek népes táborából kiemelkedhessen.
Nekem nagyon tetszett, mert izgalmas, érdekes, akciódús. Szeretem azokat a történelmi filmeket, melyeket nagy nevek nélkül is el lehet adni és színvonalasan meg lehet csinálni.
85 A csapda (2007)