Bőven elég lett volna megnéznem az előzetest, abba a pár percbe szinte mindent belesűrítettek. Így kb. úgy nézett ki a filmnézés, hogy az üresjáratok után mindig jött egy-egy rész, amire a trailerből emlékeztem. Aztán megint semmi. Kár, pedig egy látványos vígjátékra számítottam.
Annyira próbáltam szeretni, de sajnos nem megy... Olyan, mint egy gagyi tévéshow, látszik, hogy nagyon erőlködnek, hogy mosolyt csaljanak a néző arcára, de a poénok laposak és fárasztóak, az előadásmód pedig, mint a kilencvenes évek kabaréiban.
Végtelenül bugyuta vígjáték semmitmondó történettel, idegesítő karakterekkel. Zuhan a színvonal a műfajon belül, ennél még a szokásos sablonsztorikat is szívesebben megnézném.
A Csodacsuka már nem elég korszerű? Vagy miért kellett újabb film ugyanarra a sablonra építve? Semmi eredeti ötletet nem találtam benne a korábbi filmhez képest, szóval nálam ez csak egy felejthető vígjáték.
Fura volt Robert De Nirot a nagypapa szerepében látni, az elmúlt években más karaktereket formált meg, de azt hiszem, jót tett neki ez az irányváltás, jól áll neki a komédiázás is. A film is egész élvezhető, a generációk háborúja mint humorforrás nekem nagyon bejött. Akár többszöri megnézésre is alkalmas, jól szórakoztam rajta.
Az Egyről a kettőre sorozat filmes változata jelentős minőségi romlással. Hiányoznak belőle az igazán jó karakterek és az ütős poénok, nem igazén fogott meg.
Hihetetlen, hogy évtizedek múltán is meg tudja nevettetni a nézőt. Nagyon jó hangulatú, humoros, kalandos, de főleg meseszerű, egyfajta álomvilágba repít, és annyira jól elszórakoztat, hogy az ember észre sem veszi, hogy vége a filmnek. Egyszóval zseniális, aki megunta napjaink ripacskodó, sablonos vígjátékait, az mindenképp tegyen egy próbát vele!
Annyira közönséges, hogy az már fáj. Nem értem, miért kell ennyire erőltetni az alpári humort, na meg a szexjelenetek... Nem készülhet magyar vígjáték nélkülük. Kínos volt nézni, feszengtem, alig vártam, hogy vége legyen. Hogy valami jót is írjak, volt egy-két jelenet, amin őszintén felnevettem, de az összhatáson sajnos nem segítettek.
Két egymástól idegen, nagyon távoli kultúra találkozását mutatja be Mika Kaurismäki filmje. Érdemes megnézni, de számomra kissé vontatott volt, egy-két izgalmasabb jelenettel kicsit felpörgethették volna a cselekményt.
Aki szereti a romantikus komédiákat, valószínűleg ezt is élvezni fogja. Az elején még nekem is tetszett, de aztán egy kicsit kezdtem soknak érezni Emma érzelmi kitöréseit. A mozijegy árát szerintem nem éri meg, inkább afféle nézzük meg, mit adnak a tévében film.
Elia Suleiman legújabb filmje egy valódi csoda! Merész próbálkozás vicces képet festeni korunk társadalmáról, de neki sikerült. Van benne egy kis abszurditás, ahogy csendes megfigyelőként, néha elmosolyodva figyeli az embereket, s olykor egy kis szomorúság is kiül az arcára. Igazi édes-savanyú film, amire mindenképp érdemes mozijegyet váltani.
Nem egy emlékezetes film, a mozijegy árát sajnálnám érte, de arra jó, hogy az ember csak úgy bambuljon rajta, talán még a hangulatomon is javított kicsit.
Tiniknek való butácska vígjáték. Újra és újra előkerül ez a "tipikus amcsi középiskola, zöldfülű srác randizni akar" téma, úgy tűnik, a nézők vevők rá. Végülis egyszer meg lehet nézni.
Robin Williams hozta a formáját, nagyszerű figura. És a film ötlete is szenzációs, hogyan lesz egy komédiásból politikus. Az első fele, amely leginkább a kampány körül forog, igazán jóra sikerült, sok jó poén van benne, komikus az egész helyzet. Viszont a Dobbs megválasztása utáni jelenetek néhol kínosan unalmasak, tényleg csak Williams személye menti meg az egyébként lejtőre került filmet. Összességében nem rossz, de ez az éles váltás nem engedi, hogy kitűnőre értékeljem.
Jim Carrey még igencsak a pályája elején járt, de már ebben a filmben is megmutatkozott, hogy nagyszerű színész. Mint a legtöbb vígjáték, amiben megjelenik, ez is elég butácska, mégis szerethető és szórakoztató.
70 Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története (2020)