Fogalmam sincs, miért gondolják olyan sokan, hogy ez egy jó film. Eltekintve a műfaj borzalmasságaitól, amiknek a sorába bele se kezdenék, de hát ez volt a divat akkoriban. De attól még ez a film különösen bárgyú és unalmas.
Nagyon jó film volt, méltó módon állított emléket ezeknek az igazán hősies utasoknak. Még azt sem merem mondani, hogy giccses volt vagy túlságosan idealizálta volna ezeket az embereket, mert persze igen, hiszen amerikai "hazafias" filmről van szó, de ez speciel talán egy olyan alkalom, amikor nem akkora baj, ha az ember kicsit átadja magát annak az érzésnek, hogy igenis van a világon hősiesség és az ember igenis szembe tud szállni a gonoszsággal.
Klasszikus von Trier film, nagyon jól illeszkedik a trilógiába, a rendező itt is a csúcsformáját hozzá összetett, több rétegű szimbolikával, kiváló fényképezéssel, és nagyszerű színészekkel. Ötből hatot adnék rá, ha tudnék.
Izgalmas film, vérbeli Hitchcock még akkor is, ha nem tartozik a rendező legismertebb alkotásai közé. Ennek ellenére magán viseli a legjellegzetesebb vonásokat, jól fel van építve a feszültség, kiválóan megformált, megszerkesztett a történetvezetés, az operatőri munka, minden kiváló.
Az előzőekhez képest egy sokkal jobb tévés filmet sikerült megalkotniuk, örülök, hogy visszatért Hakeswill, jól megalkotott és eljátszott negatív szereplő. Badajoz ostroma nagyon jól sikerült.
Nekem ez annyira nem a kedvenc magyar filmjeim egyike, de azért érdemes megnézni. Nem csupán Déry Tibor miatt, hiszen a történet az övé, de a kiváló színészgárda és az egyedi stílusú Makk Károly miatt is.
Igazi klasszikus, nagyszerű színészekkel, remek rendezői kézzel. Habár a történet nem gazdag fordulatokban, a jellemváltozások, a karakterfejlődések szépen kidolgozottak.
A főgonosz az eddigi legtutibb szadista gyilkos, akit ilyesféle filmekben láthattam... tele van piercinggel, meg tetkóval, meg mindennel, ami kell...:)
A Goldeneye után, ami számomra izgalmas és újszerű volt viszonylag, ez a film kicsit nagyobb csalódást jelentett. Nem hozott igazán semmi újat, csak a már bevett Bond kliséket nyomatta újra meg újra. A médiabirodalom probléma talán egy érdekes csavar, de ha a Bond filmek között annyi a különbség, hogy mindig más a főgonosz, akkor nem lesznek jobbak a szombat reggeli rajzfilmeknél. Összességében egy jó Bond filmhez ennél több kell.
Szerintem a film egyszerre humoros és ugyanakkor sokkoló, nem igazán láttam még ilyet, így nem is tudom mihez hasonlítani. Minden esetre én egész biztos. hogy mást is megnéznék még ezek után a rendezőtől.
Nincs még egy film, amelyik ennél jobban, emberibben vagy szebben mutatná be a királyi udvart. Helen Mirren hibátlanul alakítja a királynőt, ami semmi esetre sem nevezhető egyszerű szerepnek. A történet attól lesz igazán érdekes, hogy a történelmet mutatja be. Stephen Frears remek munkát végzett.
Az a baj az ilyen filmekkel, hogy nem tudnak "objektívak" lenni, muszáj állást foglalniuk egy csomó vitás kérdésben, és akkor persze, hogy lesznek csomóan, akiknek nem fog tetszeni, hogy "de ez miért maradt ki", meg "hohó, az nem is pont úgy volt", meg "de hát az én összeesküvés elméletem az igaz", és akkor nem tetszik senkinek. Nekem is több ilyen élményem volt a film során és ez nagyban csökkentette az élvezetet.
Nem hittem volna, hogy valaha egy kosztümös brit drámát fogok ajnározni, de a Downtown Abbey rászolgált minden pozitív jelzőre. Nagyon intelligens, jól megírt és hangulatos sorozat lett, és akkor a remek színészi alakításokról ne is beszéljünk (nem nagy mániám, de még nekem is feltűnt, hogy a kosztümök egészen zseniálisak). Nem tudom, milyen lehetett élni ezekben az időkben, de a sorozat minden egyes szavát és gesztusát el tudom hinni. Bravó!
Egy tipikusan angolos film, valahogy túlságosan kimért és egy kicsit rideg is. A karakterek nagyon merevek, de azt hiszem ennek mégiscsak célja van. Engem nagyon megfogott így mindez, bár a képi világa nekem annyira nem jött be.
86 A muzsika hangja (1965)