Az új Batman-filmek után megnézni ezt hatalmas csalódásnak bizonyult, aminek nyilván nagy részéről a technika tehet, másrészről pedig a rendező és a színészek hozzáállása. Ma már nem ciki, sőt, komoly dolog, ha valaki hajlandó egy képregény-hős bőrébe bújni, és ezt nem a fiatal közönség miatt teszi, ebben a filmben pedig még túlságosan érződik a figurák lapossága és igen kevéssé tudnak hitelessé válni, annyira szélsőségesek. Ettől függetlenül a keményvonalas rajongóknak illik ismerni, hogy honnan jutottuk el a Christian Bale féle Batmanig.
Az első két rész lenyűgözött, amint lesz egy kis időm a többit is megnézem. A sorozat sötét, mély bepillantást mutat az emberi természet legborzongatóbb bugyraiba. Az egyes részek nem csatlakoznak egymáshoz, úgyhogy bármikor abba lehet hagyni, nem szippant be, mint a többi sorozat, de amit mondani akar, az felett nem lehet szemet hunyni.
A legrosszabb sorozatgyilkosos film, amit valaha láttam. A dialógusok uncsik, röhejesek és az a szánalmas próbálkozás a sokkolásra. Tulajdonképpen nem ment el úgy egy pillanat, hogy ne bukkant volna fel valami marhaság a vásznon.
A film születésének idején nagyot durranhatott képi megjelenése folytán, napjainkban kicsit divattjamúltnak gondolom, olykor megmosolyogtam az effekteket, de a vágás önmagáért beszél. Szerintem ez egy remek alkotás, kiváló csapattal a háttérben és ma is élvezhető.
Izgalmas, bár nem túl eredeti történet, de mindenképpen dicséretes a rendezői törekvés, hogy ennyire nyomasztó bizonytalanságban tartja a nézőket, akik tényleg végigizgulhatják a film kissé hosszas kibontakozását. Élményszámba megy, hogy nem az a fajta ostoba sci-fi, ahol rögtön űrlényekkel és hatalmas csatákkal nyit a film, hanem szépen lassan és körmönfontan visznek bele minket a játékba.
Áfonya egy idő után belátja, hogy egyfajta ürességet érez, ami azokban az időkben nem volt egyedi eset. Az élet céltalanságára döbbent rá, és hogy az elfolyik a kezei közt, ráadásul a környezetének sem tesz jót ezzel az egésszel...Tipikus szocialista életképek a 70-es évekből. Nálunk is ez volt a jellemző.
Sima tévéfilm, nem éppen a jobbik minőségű, de hát az ilyeneket futószalagon onjták a németek, a tévé meg tele van velük. Arról, hogy mennyire kiszámítható a történet, pedig végképp ne beszéljünk.
Zombik és kannibálok egyben! Ez aztán az igazi olasz gyártmányú trash fos. Még hülyébb,mint az ilyenek úgy általában, tele öncélú meztelenséggel és szánalmas gore effektekkel...
Számomra a film nagyon mélynek akart látszani, ami valami nagy igazságot vagy tapasztalatot oszt meg az életről, kapcsolatokról, stb.-ről, de talán túl nagyot próbált fogni, és nem igazán sikerült egyben tartania az anyagot, kidolgoznia a szereplőket, és ez végül az egész rovására ment. Nem jött be túlságosan.
A Legenda vagyok pont az a film, amiről azért nehéz véleményt formálni, mert annyira nem rossz, hogy mindenáron bele akarjon kötni az ember, ugyanakkor annyira nem is jó, hogy mindenáron dicsérni akarja. Ez pont az a film, amit teljesen felesleges volt leforgatni azon kívül, hogy sok kólát és pattogatott kukoricát lehetett mellé eladni. Persze nem baj, hogy megcsinálták, és az már valami, hogy nem akarnám a készítők fejét követelni. Szóval: kólával elmegy.
Azt elvitathatatlan, hogy igen eredeti sorozatról van szó, valamit a főszereplők közti kémia is kiváló, de összességében valami mégis nagyon hiányzik nekem, így azt kell mondanom, hogy a második évadra (hacsak nem olvasok nagyon jókat róla) nem maradok.
Igazán újszerű. Mint mindig most is Szörnyella volt a kedvencem. Mára gyakorlatilag egy teljesen normális modern nőnek tűnik a régi énjéhez képest...:D
Minden tekintetben jó, bár egy kicsit erős film. Szerintem Vera karaktere nem így viselkedne, bár megjósolhatatlan, hogy mit is tenne egy ember ilyen embertelen események után. Banderas remekül alakítja a nyugodt pszichopata doktort. A film utolsó negyede nekem nem tetszett, egyszerűen Vera nem azt tette, amit szerintem tett volna egy ember mindezek után, egyébként a film jó és kerek.
Edgar Wright és a főszereplők annyi apró utalást rejtettek el a ebben a filmben is, hogy a nem angol kultúrkörből érkező néző nem is érzi ki mindet – egyedül annak a benyomása vágja mellbe, hogy láthatóan ez egy olyan paródia, amit teljes komplexitásában átgondoltak, így sikerült többszintű poénstruktúrát kialakítani.
Klasszikus! Minden karácsonykor megnézzük (ne kérdezzétek, hogy miért pont ezt), már szinte kívülről tudom a filmet. Nagyon szeretem, mert nem csak jó a történet, jók a színészek, de ráadásul humoros is, kicsiknek nagyoknak egyaránt szórakoztató. Olyan igazi családi mozi, de nem a nyálas fajtából, amilyen ma már nem nagyon készül.
Hosszú ideig alábecsülték ezt a filmet, érezhetően inspirálódtak a 2011:Űrodüsszeiával, de attól még ez egy nagyon jól kitalált sztori és remek kivitelezés.
Az előző részekhez képest mindenki gyengébben muzsikál, és sajnos a hatalmas cyberpunk opusz is megbicsaklik. A látvány marad, de a történet már nem tud lépést tartani vele.
82 Denevérember (1989)