Vámpíros szerelmes film, de hol van ez már a Nosferatu-tól. Közhelyekbe fulladt romantikus kínjáték. Nem néztem végig, mert nem kötött le se sztori, se a szereplők játéka, hosszú üres képek. Egy újabb bőrt sikerült lehúzni a vámpírkultusz újjáéledéséből.
98 percet kell az embernek végigszenvednie, hogy két eredeti poént láthasson. A sztori sokszorosan elhasznált, a karakterek pedig kissé sablonosak. Komédiából és táncos filmből is láttam már sokkal jobbat. Egyetlen előnye, hogy a sok zene miatt viszonylag gyorsan eltelik a játékidő, hogy aztán gyorsan elfelejthesse az ember és megnézhessen egy jó mozit. Közepeshez is kevés, amit ez a film nyújtani tud.
Az ilyenre mondom én azt, hogy tucatfilm, felejthető. Sem a színészeknek, sem a rendezőnek nem ez a legnagyobb dobása, de valamiből meg is kell élni két kasszasiker között. Nem mondom, hogy nem nyújthat kellemes szórakozást ez a családi komédia, de legjobb, ha alacsony elvárásokkal ülünk le megnézni, hogy kikapcsolódjunk, aztán pár év múlva elfelejtsük.
Ez a film nekem egy kissé bosszantó volt, a történet mintha egyenesen hülyének nézett volna, mivel szinte semmi igazán említésre méltó nem történet benne, próbáltam kibogozni, mi is ennek a filmnek a lényege, de szerintem egyszerűen időpocsékolás volt.
Az egész film valahogy nagyon megrázó, és küzdelmekkel teli. De, hát a legtöbb háborús film az. Nem érzem ennél, hogy ez valami hiánypótló alkotás lenne.
Joseph Gordon-Levitt kiváló, karakteres színész. Vannak már nagyszerű alakításai, pl. az 50/50-ben vagy a Hesherben. Zooey Deschanel számomra színészi játékban sokkal gyengébb, bájos kékszemű lány helyes pofival, de ez még kevés egy drámai szerephez, mondjuk itt nem is az ő játéka a komoly. Kellemes esti kikapcsolódás.
Nagyon megható film, ami valami nagyon mély emberi érzést közöl, hogy tudjuk, a szeretteink nem hagynak magunkra minket, mindig ott vannak velünk. Még ha az ember nem is hisz az ilyesmiben, ez a film akkor is sokat tud mondani neki arról, hogyan lehet megélni az ilyen élethelyzeteket, ezért nagyon fontos szerintem, hogy ilyen filmek készüljenek.
Egy viszonylag nézhető tinifilm, ami végre nem ordenáré poénokkal van tele, hanem tényleg lehet nevetni rajta. Kellemes felüdülés volt, bár talán sejthettem volna, hogy egy Shakespeare feldolgozást nem lehet olyan könnyen valami Hollywood-i förtelemmé változtatni.
Sajnálom, hogy hamarosan véget ér, de van benne azért némi igazság. Már az első epizódtól kezdve néztem, és én nagyon bírtam az elhangzó dalokat, tényleg jól összehozták a széria ezen részét. Viszont a többi kicsit azért sántított, és amint hallottam, a nézettség is folyamatosan csökkent, ezért lesz az utolsó évad pl. csak 13 részes. Bízok a jó zárásban, és hogy már csak azért is megmutatják. Jó lenne úgy zárni ezt a hat évadot, hogy a végén a kellemes emlékek maradjanak. Megelőlegezem a négyest.
Fogalmam sincs, hogy mit láttam, először azt hittem, valami olyasmi lesz, mint a Scary Movie sorozat, de ez egyszerűen a nyomába sem ér. Szerintem rettenetesen gagyi és valójában humortalan tákolmány az egész.
Haláli volt ez a film, nálam ez pont az a kategória, amit bármikor, bármennyiszer meg tudok nézni, igazi örökzöld. Bár nem az a fajta humor ez, amin szétneveti magát az ember, mégis kellemes és szórakoztató, remek időtöltés a film. :)
A Végtelen szerelem egyszerre próbál meg más lenni mint a többi romantikus film, de ugyanakkor meg is akar felelni a műfaj támasztotta elvárásoknak. Ebből lesz a katasztrófa. A film majdhogynem nézhetetlen, vontatott és csupa klisé. Ráadásul még Jade és David szerelmének sem tudtam szurkolni, mert teljesen unszimpatikus karakterek.
Első látásra nagyon gagyinak tűnt, de ez egy remek kombinációja a szappanoperának és a romantikus komédiának. Jane szüzen terhes lesz, az apa a platonikus szerelme, véletlenül termékenyítették meg stb. Egy szórakoztató kombó minden elképzelhetőből, és nagyon szimpatikus a szereposztás is.
Sosem bírtam a fél-értelmiséginek tűnő nyávogást, amikor valakinek az a baja, hogy tulajdonképpen semmi baja, de az azért rossz. A film főszereplője tulajdonképpen úgy él, ahogy szeretne, amivel az ég egy adta világon nincsen semmi baj, mégis valakinek bele kell ebbe kavarnia. Egy szó sem esik valódi felelősségvállalásról és valódi felnövésről, mert azok a helyzetek egész egyszerűen nem kerülnek bele a filmbe. Egy közepes vígjátéknak elmegy, másnak nem igazán.
Ez a fantasy poétikus és romantikus egyszerre, gyerekkorom egyik meghatározó filmélménye. A formabontó képi világa, a maszkmesterek, a stílus nem véletlenül lett iskolapéldája sok későbbi filmnek. Talán avul, talán kissé el is szoktunk már a film lassú tempójától. A mai generációnak akár már túl egyszerűnek is tűnhet, de a helyén kell kezelni minden alkotást, és nem a jelenből megítélni, és hozzámérni a mostani elvárásokhoz, hiszen minden filmnek megvan a saját ideje, környezete és fontossága.
Ez egy igazán lebilincselő sorozat, amit szinte egy szuszra végig bírtam nézni. Izgalmas és fordulatos, és persze azt lehetne mondani, hogy ennél nem is kell több, de ebben a koncepcióban megvan az a plusz, amitől az ember nem tud elszakadni tőle. A karakterek elképesztően életszerűek és kidolgozottak, én csakis ajánlani tudom!
Hova tovább, egyre kezd szétesni a sorozat, azt sem bánnám, ha az ötödik évaddal véget érne a sztori, hacsak nem kapják magukat nagyon össze a készítők, nem sok jóra számítok. Pedig a karakterek nagyon jól működtek, szerethető volt az egész, de valahogy elveszett a lendület. A jobb idők emlékére jár a négyes, de csak fél szemmel.
Bár szeretem a romantikus filmeket, ezt valahogy mégsem kedveltem annyira, mert nekem túl kevés dolog történik benne, és kicsit olyan, mintha velem is megeshetne a dolog - de én nem ezért nézek filmeket. Szóval nem igazán értem, mi ez a nagy felhajtás e körül a film körül, mert nem kaptam tőle semmilyen katarzist, csak megnéztem, és mintha mi sem történt volna, ment tovább az élet. Semmilyen hatást nem tudott belőlem kiváltani a két elváló szerelmes.
71 Alkonyat (2008)