Egy korrekt közepes film, ami ugyan felejthető és lefolyik a lefolyón, ahogy nézi az ember, mindenesetre nem az az idegölő unalmas film, amit csak megbán az ember, hogy megnézett.
Egész véletlenül akadtam a filmre. Nagyon nehézkes és unalmas, egyszerűen nem tartja fent az ember érdeklődését. Nem érdemes próbálkozni vele, még unalmas órákon sem, még csak közös filmezésre sem jó a haverokkal. Nem éri meg, időpocsékolás.
Szeretem az ilyen agymenéses filmeket, Terry Gilliam pedig egy nem szokványos jövéképet ad ebben a filmben. A film javarészt éppen ez miatt a furcsa jövő miatt érdekes, és nem a szerencsétlenkedő tudós miatt. Nekem még a mellékszereplők is szimpatikusabbak voltak nála, éppen ezért számomra a belső vívódásai sem voltak túl érdekesek. Egyébként ettől a film még egész nézhető.
Én egy picit unatkoztam, nem igazán tudott lekötni a történet, szerintem az alakítások sem voltak eget rengetőek. Ugyan nem bántam meg, hogy megnéztem, de még egyszer tuti nem fogom. Számomra túlságosan üres volt és csak időpocsékolásnak érezném.
Katartikus filmélmény, legalábbis azok számára, akik nem a hollywoodi látványfilmeket tekintik mércének. Ízléses, megrázó, gondolatébresztő film. Merem ajánlani!
Ez a film kimondottan erős. Végre képernyőre kerülhetett Bruce Lee, a legendás filmhős mestere. Előnyére válik a filmnek, hogy nem próbál túl sok lenni. A verekedős jelenetek teli vannak dinamikával, de mégsem erőszakolják meg a műfajt. Ráadásul puszta csihi-puhinál azért több is került ebbe a filmbe. Azért meg kell hagyni, hogy a rendező piszkosul hatásvadász a drámaibb pillanatokban.
Láttam már jobb filmet is meg rosszabat is, ez a középmezőnybe éppen belepasszol. Lehet rajta nevetni egyszer-kétszer, lehet rajta mosolyogni párat és ha az ember hajlamos elgondokodni a történetek mondanivalóján, akkor akár még profitálhat is a filmből.
Sajnos nem minden számuk, feldolgozásuk tetszett, néhol nagyon is erőltetettnek éreztem az egészet, ennek ellenére szerintem nagyon jó hangulatú koncert. Érdemes megnézni.
Korrektül összerakott, de végeredményben érdektelen film. Hiába az ismert szereplők, egyiküknek sem jut ideje arra, hogy kihozzon valami ütőset a szerepéből.
Nem valami izgalmas, az egyszer bizonyos. Mintha már láttam is volna valahol ezt az ötletet, de ez is jelzi, hogy mennyire zsákutca is az egész. Az alakítások persze rendben voltak, egészen élveztem is a karaktereket. Amolyan egyszer nézhető film.
Na ez egy igazán furcsa sorozat. Az addig oké, hogy van itt egy érdekes történet, de az már sokkal kevésbé van rendben, hogy teljesen logikátlan, koncepció nélkül felépített világról van szó. Ha valaki elmondja nekem, hogyan lehet fallal védekezni az angyalok ellen, azt igazán megköszönöm. És akkor ez még csak a jéghegy csúcsa, ilyenből annyit találni, amennyit csak akartok. Szóval nehezen jutok dűlőre, mert közben meg van az egészben valami érdekes, ami miatt azért csak leültem, hogy belenézzek. Nálam ez jelenleg egy gyenge négyes.
Nagyon jól néz ki ez a film, minden meg van benne, ami egy jó kis pszcihothrillerhez kel. Ámde valahogy mégis olyan steril és mesterkélt és sokszor már monoton, túlfeszített. Az ilyen sztorikat én szívesebben láttam volna egy minisorozatban mondjuk.
Volt alapvetően egy jó hangulata a filmnek. Elég jó zenék voltak benne és nekem átjött az egész party, csajok, stb. atmoszféra, ami végülis élvezhetővé tette a mozit, de összességében elég sok üresjárat volt, meg annyira nem is volt nagy szám a történet sem, úgyhogy nekem nem tetszett annyira.
Nagyon szórakoztató, kedves sorozat volt a Nevelésből elégséges. Az én humoromat valahogy nagyon meg tudták fogni, könnyesre nevettem magam a részeken. Lucas Neff pedig mindig is a favoritok közé tartozott, sajnáltam hogy elmeszelték, de nálam újranézős.
A történet egy biciklis üldözés New York festői városában. Szerintem a sztoriban alapból nincs túl sok lehetőség, erre jönnek rá a sablonos párbeszédek és a közepesnek mondható akciójelenetek. A végeredmény egy könnyen felejthető, nem igazán látványos film, ami akkor sem tud igazán izgalmas lenni, amikor a legjobban tekernek érte.
A Jurassic Park 2. egyetlen fegyverténye, hogy van benne Jeff Goldblum, méghozzá elég sok Jeff Goldblum, meg egy csomó műanyag dinoszaurusz, amit az előző részben látni igazán felemelő volt, ellenben most már egy kicsit erőltetett, és semmi értelme nem volt leforgatni. Hacsak nem a dinoszaurusz-rajongók kedvéért.
Nagyon aranyos film, nekem alapból megjött ez a fajta a humor, és örültem is, hogy nincs különösebben túlbonyolítva a cselekmény, mert így legalább nem kellett rajta igazán agyalni. Pont erre volt most szükségem.
Ezek a Matthau filmek merőben mások a későbbieknél, amelyekből az én generációm megismerte. Sokkal értékesebbek, tartalmasabbak és nem utolsó sorban viccesebbek. Persze a sztori maga nem mindig köti le az ember figyelmét, más volt a közízlés, de ennek ellenére én nem bántam meg, hogy megnéztem.
52 A jó, a rossz és a halott (2015)