Egy kissé méltatlanul elfeledett klasszikus. Nagyon jó hangulatú film, bár nekem Páger Antal karaktere egy kicsit furcsa volt, mintha nem rá szabták volna ezt a szerepet. A történet is kissé édeskés volt, de ezek a filmek már csak ilyenek.
Én úgy érzem, hogy sokszor a színészek egy kicsit túljátsszák a szerepüket, ettől pedig szappanopera jelleget ölt az egész film. Egy jó kis délutáni mozizásnak azonban elment.
Az biztos, hogy a tavalyi újoncok közül az OITNB simán viszi a prímet. Nagyon szépen felépített és megszerkesztett sorozat, ilyen erős és komplex női karaktereket nem tudom, mikor láttam utoljára, ha egyáltalán... Ez a nagy betűs KÖTELEZŐ kategória, aki egy kicsit is szereti a drámasorozatokat. Ráadásul megvan ennek a maga humora is, nem földön fetrengős, de szórakoztató, az már biztos.
Nem állítom, hogy minden poén erősre sikerült, de a filmnek csodás a hangulata, amit a zene és az örökifjú karakterek teremtenek meg. Árad belőle az életigenlés és a bohémia. A hibáival együtt is lehet szeretni ezt a filmet.
Próbálok rájönni, mit is szeretnek ezekben a filmekben annyira az emberek, a történet hihetetlenül szimpla és a zene se jött be igazán. Minden esetre nem bántam meg különösebben, hogy megnéztem, de eléggé felejthető és kissé unalmas is.
Elgondolkodtató film, egészen jól megírt történettel és remek alakításokkal. Szerintem Travolta egyik legjobb filmjeinek egyike. Csakis ajánlani tudom mindenkinek.
Nagyon kellemes és izgalmas film egyszerre. Nekem nagyon bejött, főleg az, hogy ennyire meg tudja érinteni az ember lelkét ez a történet. Ajánlom mindenkinek!
Imádtam minden percét. Nem az az ömlengősen romantikus film, sokkal inkább mondanám a dráma, komédia és romantika keverékének. A műfaj kedvelőinek mindenképp ajánlom megnézni, kellemes időtöltést biztosít.
Ha vígjátéksorozat, akkor nálam a Dokik simán viszi a prímet, persze mindig jön valami új, valami jó, de eddig még csak egy maradt benne a top3ban. A többiek jöttek mentek. Brutálisan jó humorú széria volt remek és komplex karakterekkel és történettel, és bár simán végig lehetett röhögni mind a húsz percét, a sorozat készítőinek volt azért mondanivalója is, néha nem is túlságosan vidám. Ha kimaradt volna az életedből, ajánlom, hogy nézz bele egy két epizódba. Nem mondom, hogy mindenkinek be fog jönni, mert az tény, hogy elég sajátságos a humora, de akit egyszer megfog, azt biztosan nem engedi el.
Valahogy ez nekem nem vicces. Különösen szomorúvá tesz az, hogy Adam Sandler és Winona Ryder nem igazán tudnak egy karakternél többet mutatni. Minden filmjükben ugyan ezt a figurát hozzák, ami egy idő után unalmas. A forgatókönyvírok sem erőltették meg magukat, a film tele van szakállas poénokkal, de én egyáltalán nem tudtam nevetni.
Volt szerencsém a könyvhöz, és mivel imádtam, nem nagyon volt kérdéses, hogy minimum teszek egy próbát a sorozattal, de hát ebből szerelem lett, nem próba. Nem lehet erről a sztoriról spoilerek nélkül jól beszélni, szóval majd a fórumban részletezem, de engem teljesen levett a lábamról. Must see kategória, vita nélkül.
A film egy olyan világba kalauzol el minket, amelyet kevés embernek van szerencséje (vagy szerencsétlensége) behatóan ismerni, az Isten városa pedig megteszi nekünk azt a szívességet, hogy a favelák legmélyebb bugyraiba visz el. Nem köntörfalaz, nem szépít, nem játszik rá - megmutatja, hogy mi az a drogháború, a szegénység és az a fajta reménytelenség amiben még egy gyerek is csak magára számíthat. Egy nagyon szépen és okosan összerakott film.
Az Utolsó léghajlító egy olyan mese, ami épp annyira szól gyerekeknek és a felnőtteknek. Jól kiismerem magam a zsánerben, úgyhogy bizton állíthatom, hogy a maga műfajában az Avatar az egyik legjobb, amit valaha láttam. Csak ajánlani tudom mindenkinek, még azoknak is, akik ódzkodnak az animéktől, nem fognak csalódni. Az új évad is remek lett egyébként, hamarosan pedig kijön a PC-s játék is, alig bírom kivárni.
Ez a film nekem egy kicsit túl sok volt. Nem nagyon szeretem az ennyire elvont mozikat. Ettől ez a film még lehet, hogy jó, csak valahogy az én ízlésemet nem találta el. Mondjuk azért Török Feri korábbi filmjénél a Jött egy busznál (2003) sokkal megragadhatóbb, szóval ez is valami. A film humorát pedig kimondottan bírtam.
A Szabadesés egy sokkoló film! Elképesztő, hogy milyen hatást tud elérni a rendező egyszerű filmes eszközökkel. Persze a filmben minden egy kicsit sok, minden túl van nyomatva és erőltetve, de éppen ez váltja ki a kívánt hatást. Ráadásul, ahogy a tartalom írja, a történetek akár meg is történhettek egyszer valahol.
Nálam a Beatles mindig ott lesz az örök ranglistán, akárcsak ez a filmjük, ezzel már csak a Yellow Submarine vetekedhet, bár ez a két film nagyon más világ. Eddig soha nem volt rá alkalom, hogy moziban is láthassam, úgyhogy jó előre megvolt már a jegy, mert ott akartam lenni az elsők között. És csak azt tudom mondani, hogy nagyon megérte.
NA Hotel Kikelet (1937)